9. rész - Randi

3 nap múlva kiengedték Charlotte-ot a kórházból, aki mosolyogva lépett ki az ajtón. Beszippantotta a friss őszi levegőt és Harry mellet lépdelt csendben. Will meglátogatta párszor, de Hazza volt a legtöbbet vele, éjjel-nappal. Rengeteget megtudtak a másikról, persze Lottie nem mondta el a srácnak, hogy micsoda, de jól esett a fiúval beszélgetni. Harry rengetegszer nyaggatta azzal, hogy had kísérje haza, de a lány ellenállt, mondván, hogy elmegy vele randira és elég a jóból. Hazza kevesebb mint fél óra alatt foglalt le egy asztalt egy kis étteremben, intézte el a fuvarozást és a többi dolgot.

 - Fontos pali lehetsz, ha így pik-pak mindent megtehetsz – mondta Lottie, mire a fiú elmosolyodott.

 - Probléma az? - Lottie csak megvonta a vállát és csöndben maradt.

Ez történt 1 napja, azóta minden perccel közelebb lett a találkozó. A fiú aznap estére rakta, mondván, hogy ő nem bír ki egy napot sem Charlotte nélkül, és látni akarja még este. A lány persze nem dőlt be a srác bókjainak, tartotta magát, akármennyire nehéz is volt. A sarkon elbúcsúztak és míg Charlotte egyenesen ment tovább, a fiú lefordult és a testőrökhöz sietett. A lány gyorsan az intézetbe ért, s felszaladt Bella szobájába. Kopogott, majd benyitott. Bella éppen tanult, teljesen körül volt véve tankönyvekkel, füzetekkel, tételekkel. Azonnal felpattant, ahogy meglátta a barátnőjét és jó szorosan megölelte. Lottie mindent elmesélt neki, Harryt, a randit, míg Bella arca egyre szomorúbb lett.

 - Akkor...neked Harry tetszik? - kérdezte. Charlotte megnémult. Barátnője azonnal a lényegre tért, de Lottie sem tudta, hogy mit érez. Mikor megvonta a vállát Bella vidámabbnak látszott. - Nos randira mész. És nincs egy jó ruhád se. Viszont pénzed az igen. Vásárolni megyünk.

A kijelentés mosolygásra késztette Lottie-t. Voltak már vásárolni együtt, de nem így. Sok győzködés után Charlotte rávette Bella-t, hogy akkor neki is vegyenek valamit, így ketten indultak el nagy tervekkel. Mikor kiértek az utcára elindultak a főtérre, Londonban nem voltak jártasok, így aztán pár idegent kellett kérdezniük útbaigazításért. Mikor eltaláltak egy boltokkal teli környékre belevetették magukat a vásárlásba. Mindegyikük megálmodta a tökéletes ruhát, de nem kaptak olyat. Lottie épp egy piros ruhát nézegetett, ami nagyon tetszett neki: csipkés anyag volt, kissé szűk, mély dekoltázzsal. Mikor Bella megállt mellette, megmutatta neki a darabot. A lány csak megrázta a fejét, és Charlotte kezébe nyomott egy szürke szoknyás, felül fehér ruhát. Lottie azonnal berontott az egyik szabad próbafülkébe, és miután felvette a kiválasztottat, megnézte magát a tükörben. Az anyag derékben szűk volt, így kiemelve a lány karcsúságát, szürke, csipkés szoknya combközépig ért, ahogy Lottie megpördült a szoknya is repült vele. A fehér felsőrésznél középen egy gombsorozat húzódott, vékony, ujjatlan volt, enyhe dekoltázzsal. Épp annyit engedett látni, amennyit kellett. Amikor Charlotte kilépett a fülkeajtón, Bellát pillantotta meg. Barátnőjének elkerekedtek a szemei, száját eltátotta, és csodálkozva figyelte Lottie-t.

 - Jesszusom – elakadt, és csak nézett – Gyönyörű vagy! Engedd ki a hajad, és te leszel a világ legszebb lánya.

 - Édes vagy – mosolygott Charlotte, és megölelte barátnőjét.

Miután visszaöltözött, kimentek a kasszához fizetni. Akármennyire voltak mindik, volt pénzük, hisz nem voltak midni boltok, az ember világban kellett eligazodniuk. A pénztáros nő, vigyorogva ütötte be az árat, majd pár tippet adott Lottie-nak, hogy milyen ékszerekkel és hogyan viselje, milyen sminkkel, milyen hajjal, milyen cipővel. Miután a lány agya televolt divatinfókkal kiléptek a boltból, tovább nézelődtek. Lassan esteledni kezdett, ők pedig hazaindultak. Az odú nem volt annyira messze, ember szemnek egy nagy családi ház, azonban belülről egy egész kastély volt. Ahogy megérkeztek az ismerős utcába, sietősebben lépkedtek, míg végül beléptek az intézetbe. Senki sem lézengett a folyosókon, a tanításnak már vége, mindenki a szobájában ülhetett és tanulhatott. A lányok bementek Lottie szobájába, ahol készülődni kezdtek. Charlotte a randijára, Bella pedig a tanulásra. Lottie lezuhanyzott, hajat és fogat mosott, az ágyon ült, ahol vizes haját szárította. Bell őt nézte, végül megunta a szenvedést, és leült barátnője mögé, átvette a hajszárítót, majd behullámosította Charlotte haját. Már csak a ruha volt hátra, és végeztek is, hisz a midnik nem szoktak sminkelni, pedig lehet kéne. Mikor elkészültek Lottie tükörbe nézett és vigyorogva fordult körbe. Rengeteg köszöngetés után kilépett az ajtón és a megbeszélt helyre indult. Miután befordult a sarokra, Harryt pillantotta meg, aki épp a telefonját bütyködte. A fiú megérezhette, hogy nézik, ezért feltekintett, szemei elkerekedtek, szája tátva maradt. Odasietett Lottiehoz és adott neki két puszit, majd gyengéden megölelte.

 - Gyönyörű vagy – suttogta a lány a fülébe, aki megborzongott. Beültek az autóba és miután Harry pár információt adott a taxisnak, elindultak. Végig London gyönyörű, kivilágított utcáin haladtak, mikor megálltak egy Mcdonald's előtt. Charlotte felnevetett, és körülnézett.

 - Az elegáns étterem elnevezésen egy mekit értesz? - vigyorgott, Harry pedig kacagva bólintott, s behúzta a pultig. Miután rendelt, megkapták műanyag tálcán a vacsorájukat, helyet foglaltak és beszélgetni kezdtek. Mindenről ami eszükbe jutott, rengeteg témát végigdumáltak, nevettek, s közben néha titokban egymásra pillantottak. Mikor végeztek, csöndben felálltak, kivitték a kukához a tálcáikat és kiindultak. Mikor kiértek a kihalt utcára Harry megkönnyebbülten felsóhajtott.

 - Semmi paparazzi, mázlink volt – mondta és Lottiera tekintett. A lány barna haja hullámosan omlott a vállára, ruhája tökéletesen kiemelte minden szépségét, arany szemei szinte világítottak a sötétben. Egymást nézték percekig, mikor a fiú közelebb lépett, jobb kezét végigsimította Charlotte arcán, s zöld szemei várták a lány reakcióját, azonban Lottie csak lesütötte a szemét és pislogott párat. Harry a kezét Charlotte álla alá helyezte, s felemelte, így kényszerítve, hogy rá nézzen. Lottie arany szemei csillogtak, szempillái megrebegtek, ajka kissé szétnyitva volt.

 - Gyönyörű vagy – suttogta Harry, s lejjebb hajolt, hogy ajkait Lottiéra tapassza. Pár milliméter volt köztük, mikor a fiú utoljára nézett Lottie szemeibe, megpillantotta az arany egy különleges árnyalatát a lány tekintetében. Még közelebb hajolt, s a fiatalok ajkai egymásra találtak. Charlotte megérezte a majonézes aromát Hazza ajkain, sült hús ízzel együtt ami nem lepte meg, hisz sajtburgert ettek mindketten. Karjait Harry mellkasára helyezte, és fiú az övéit a lány dereka köré kulcsolta, s közelebb húzta magához. Lottie szíve úgy dobogott, hogy azt hitte menten kiugrik a helyéről, elfogta a gyönyörűség, a gyomrában édeskés bizsergés, legszívesebben felsóhajtott volna, de nem akarta megszakítani a pillanatot. Soha nem csókolták még meg így, ilyen érzéssel. Furcsán hangzik, de Charlotte szédült a boldogságtól, ha nem kapaszkodik Harrybe, a térdei nem bírták volna. Végül a pillanat véget ért, a két fiatal elvált. Harry zöld szemei csillogtak, ajkai pirosabbak voltak, fehér pólója összegyűrődött Lottie markolásától. Mindketten csendben figyelték a másikat, és emésztették a dolgokat.

 - Ho....holnap a játszón, délután? - dadogta a fiú, Lottie pedig elmosolyodott. Harry menő imidzse lassan omlott le, neki is új lehetett a helyzet. Miután megbeszélték a dolgaikat, hazaindultak.

Hahó! Mostantól megígérem, hogy sokkal több részt hozok és nagyon sajnálom a kimaradást. Mikor először visszaolvastam meg voltam elégedve a résszel, most viszont már nem. Nektek tetszik? Köszönöm aki még mellettem maradt és olvas :) M.