10. rész - Mindenki előtt

Lottie hazasietett, s azonnal berontott Bella szobájába, aki már aludt. Önző módon felrázta, majd mesélni kezdett. Barátnője elkerekedett szemekkel hallgatta történetet, és a csók résznél felsikított. Visítoztak egy sort, mikor Bella felnyitotta a laptopját, és a tankönyveket leszórva felfeküdt az ágyra. Lottie melléült, majd nézte, hogy mit csinál a legjobb barátja. Az csak beírta a keresőbe Harry nevét, s várta, hogy a találatok megjelenjenek. Nem kellett sokáig várnia, vagy milliós számú találatot dobott ki a gép, és megnéztek párat: 'Harry Styles és Taylor Swift románca' 'Harry új barátnője?' 'Harry Styles és Cara Delavigne' csupa barátnős dolog, úgy látszik a fiú a nőügyeiről híres. A lányok végül úgy aludtak el, hogy egy újabb cikket olvastak, valamikor hajnali egykor. Mire felébredtek a nap már bőven az égen járt, azonban esős és ködös idő volt, mint általában Angliában. Charlotte hagyta aludni barátnőjét, így csendben kiosont a szobából, és a sajátjába indult. Közben összefutott Willel, aki mosolyogva köszöntötte.

 - De csinos valaki, csak nem engem jött látogatni? - vigyorgott a fiú.

 - Szeretnéd.

Nem akarta az egész csók az erdőben ügy után elmondani Willnek Harryt, a fiú csak ideges lett volna. Miután beszéltek pár mondatot a lány már elment a szobájába, s egy új póló után nézett. A fekete-piros kockás nadrágjához nem talált kockás inget, így fújtatva keresve fel Mikeot, aki komoly fejjel várta. Miután Lottie elmondta neki a problémáját, a fiú pár perc után egy fekete Ramones pólóval állt elő. Charlotte felvette, majd megköszönte a segítséget és kivonult. Egy kis táskába mindent bepakolt ami kellhet: pénzt, iratokat (midniként is voltak iratai), egy zenelejátszót, és előkotorta a fiók legmélyéből a telefonját. Miután a készülék beüzemelt, Lottie büszkén kihúzta magát, és elindult a játszótérre. A hó lassan kezdett megjelenni, a tél sem váratott magára: hideg volt, erősen fújt a szél, vírusok terjedtek. A lány utálta a telet, de nem tehetett ellene semmit, így-is, úgy-is megjelent minden évben. Viszont ez a tél másnak ígérkezett, amire sem Charlotte, sem Harry, sem Will, de még Bella és Mike sem számított...persze ezt majd később. Ahogy a lány megérkezett a játszótérre már kis pelyhekben esett a hó, de csak a 'lehull és gyorsan elolvad' típus volt. A lényeg, hogy előidézte a karácsonyi hangulatot, aminek hála mindenki ünnepi hangulatban égett. A fák ágairól hiányoztak a levelek, és tele voltak aggatva mindenféle dekorációval. A gyerekek nagy kabátokban dülöngéltek, és bámulatba esve nézték a havat. Lottie gyorsabban sétált, míg megállt az ismerős pad és a mögötte lévő fa között. Egy fekete sapkás fiú várt ott, sapkája alól kilógott pár barna tincs, amik göndören hulltak a fiú arcába. Farmerja kopott volt, csizmája piszkos, kabátján elolvadtak a hópelyhek. A fiú csodálattal nézett Lottiera, zöld szemei ájulásra késztették a lányt. Gyors ölelés után elindultak, talpuk alatt ropogott a hó és a megmaradt száraz fű keveréke.

 - Milyen volt a reggeled? - kérdezte Harry kedvesen.

 - Ki voltam ütve egész délelőtt. Örülök, hogy időben ideértem – válaszolta Charlotte.

 - Az jó. - bólintott Harry és elgondolkodva lépkedett pár másodpercig – Mi próbáltunk. Turnére fogunk menni.

Habár a lánynak ez nem kéne, hogy számítson, a hír mégis szívenszúrta. Nem akarta, hogy Harry távol legyen tőle. 'Önző csitri vagyok' gondolta, és igaza is volt. Harry csak a munkáját végzi amit szeret, ő meg nem akarja, hogy ezt tegye.

 - Mennyi időre? - nézett fel Lottie reménykedve, hogy nem hosszú időről van szó.

 - Hetek. Talán hónapok is.

 - Jesszus – szisszent fel Charlotte.

 - Sajnálom – nézett fel Harry, s jobb kezét egyre közelebb emelte a lányéhoz. A kesztyűbe bújtatott ujjak egymásra találtak, s már másodpercig összefonódva szorították egymást. Ám de rajongók özönlöttek a parkba, és képért meg aláírásért könyörögtek. Harry kénytelen volt elengedni a lány kezét, s kicsit arrébtolta, hogy a rajongók ne tapossák szét. Miután a nagyjukkal végzett, megfogta Lottie karját és kihúzta a tömegből.

 - Nem akarom, hogy bántsanak. Mindenre képesek, csak azért, hogy bebizonyítsák, hogy szeretnek engem, a bandát. - suttogta halkan a fiú. Lottie felnézett rá, arany szeme megcsillant. A fiú arcán egy enyhe mosoly kúszott fel, zöld szemei elolvadásra késztették az embert. Charlotte beleharapott az ajkaiba, figyelte Harryt.

 - Ne csináld ezt – kérlelte – nem bírom.

Halkan beszélgetve indultak el, fogalmuk sem volt hova. Csak úgy mentek, sétáltak, és beszélgettek. Ahogy Harry oldalra pillantott egy csoda tárult elé: Charlotte. A lány barna haját egyenesen, mégis kicsit összekócolva repítette az enyhe szél, arany szemei csillogtak, ahogy a havat a szél az arcába fújta szempillái megrebegtek. Izmos testét kabát fedte, fején rojtos sapka, lábain fekete bakancs. Ki tudja, hogy mi történt abban a pillanatban, vagy az egy nappal ez előttiben, esetleg a másnapi reggelen, de egy biztos. A fiú szíve olyan gyorsan dobogott, teste remegett, Lottie vonzotta őt. Eddig egy játéknak indult az egész, de szépen lassan a lány bűvkörébe esett. Lottie mosolyogva felnézett, mire Harry hasa görcsbe rándult. Charlotte tekintetéből sugárzott, hogy választ vár:

 - Bocsi, nem figyeltem – szólt Hazza és a tekintetét a cipőjére szegezte, mintha olyan érdekes lett volna. De nem volt. Abban a pillanatban – és ki tudja, talán az elkövetkezendő még sok ilyen pillanatban – csakis ő és Lottie voltak. Ketten a parkban, ketten sétálva, csak ők. Egy kis idő után megfordultak és visszaindultak. Olyan jól esett mindkettőjüknek beszélni a dolgaikról. A turné, az iskola, a barátok. Titokban pedig semmi másra sem vágytak, mint, hogy a másik magához rántsa és megölelje, hogy a kezét fogja. De ezek egy mélyen eltemetett helyen voltak a lelkükben, elzárva a világtól.

 - Jó volt veled – mosolygott Harry, ezzel Lottie szívét megdobogtatva. Tekintetük újra összekapcsolódott, és abban a pillanatban tényleg minden ki volt zárva. A hógolyózó gyerekek, az aggódó szülők, pár directioner, a szaladgáló kutyák, a szél hangos fújása. Minden. Harry közelebb lépett, kissé lehajolt, Charlotte pedig lábujjhegyre állt. A fagyos leheletük szinte összeért, mindkettőjük szeme tágra nyílva, egymást figyelték. A fiú még közelebb hajolt, de mielőtt bármi történhetett volna Lottie hátrébb húzódott.

 - Sajnálom – kért bocsánatot Harry, tekintete már nem volt olyan meleg. Elköszöntek, ám mikor Lottie indult haza, Harry megfogta a jobb karját, s visszahúzta magához. És abban a pillanatban, ott az egész játszótér előtt a fiú megcsókolta. Erősen mint aki soha nem akarja elengedni, gyengéden mintha egy porcelánbabát tartott volna a kezében, erőszakosan, mint aki nem telik be ennyivel, és illedelmesen, hisz jó pár ember előtt történt mindez. Végül elváltak egymástól, Lottie pedig felpillantott Harry pajkosan csillogó zöld szemeibe.

 - Nem tudok neked ellenállni – eresztett egy halvány mosolyt, majd egy puszit nyomva Lottie szájára eltűnt.

Sziasztok! Sajnálom, hogy ritkábban raktam fel mostanában részt, de visszakaptam a gépem szóval gőzerővel indul újra a sztori! Remélem tetszett ez a rész :) vigyázzatok magatokra, legyen szép napotok: M.