10. rész - Mindenki előtt

Lottie hazasietett, s azonnal berontott Bella szobájába, aki már aludt. Önző módon felrázta, majd mesélni kezdett. Barátnője elkerekedett szemekkel hallgatta történetet, és a csók résznél felsikított. Visítoztak egy sort, mikor Bella felnyitotta a laptopját, és a tankönyveket leszórva felfeküdt az ágyra. Lottie melléült, majd nézte, hogy mit csinál a legjobb barátja. Az csak beírta a keresőbe Harry nevét, s várta, hogy a találatok megjelenjenek. Nem kellett sokáig várnia, vagy milliós számú találatot dobott ki a gép, és megnéztek párat: 'Harry Styles és Taylor Swift románca' 'Harry új barátnője?' 'Harry Styles és Cara Delavigne' csupa barátnős dolog, úgy látszik a fiú a nőügyeiről híres. A lányok végül úgy aludtak el, hogy egy újabb cikket olvastak, valamikor hajnali egykor. Mire felébredtek a nap már bőven az égen járt, azonban esős és ködös idő volt, mint általában Angliában. Charlotte hagyta aludni barátnőjét, így csendben kiosont a szobából, és a sajátjába indult. Közben összefutott Willel, aki mosolyogva köszöntötte.

 - De csinos valaki, csak nem engem jött látogatni? - vigyorgott a fiú.

 - Szeretnéd.

Nem akarta az egész csók az erdőben ügy után elmondani Willnek Harryt, a fiú csak ideges lett volna. Miután beszéltek pár mondatot a lány már elment a szobájába, s egy új póló után nézett. A fekete-piros kockás nadrágjához nem talált kockás inget, így fújtatva keresve fel Mikeot, aki komoly fejjel várta. Miután Lottie elmondta neki a problémáját, a fiú pár perc után egy fekete Ramones pólóval állt elő. Charlotte felvette, majd megköszönte a segítséget és kivonult. Egy kis táskába mindent bepakolt ami kellhet: pénzt, iratokat (midniként is voltak iratai), egy zenelejátszót, és előkotorta a fiók legmélyéből a telefonját. Miután a készülék beüzemelt, Lottie büszkén kihúzta magát, és elindult a játszótérre. A hó lassan kezdett megjelenni, a tél sem váratott magára: hideg volt, erősen fújt a szél, vírusok terjedtek. A lány utálta a telet, de nem tehetett ellene semmit, így-is, úgy-is megjelent minden évben. Viszont ez a tél másnak ígérkezett, amire sem Charlotte, sem Harry, sem Will, de még Bella és Mike sem számított...persze ezt majd később. Ahogy a lány megérkezett a játszótérre már kis pelyhekben esett a hó, de csak a 'lehull és gyorsan elolvad' típus volt. A lényeg, hogy előidézte a karácsonyi hangulatot, aminek hála mindenki ünnepi hangulatban égett. A fák ágairól hiányoztak a levelek, és tele voltak aggatva mindenféle dekorációval. A gyerekek nagy kabátokban dülöngéltek, és bámulatba esve nézték a havat. Lottie gyorsabban sétált, míg megállt az ismerős pad és a mögötte lévő fa között. Egy fekete sapkás fiú várt ott, sapkája alól kilógott pár barna tincs, amik göndören hulltak a fiú arcába. Farmerja kopott volt, csizmája piszkos, kabátján elolvadtak a hópelyhek. A fiú csodálattal nézett Lottiera, zöld szemei ájulásra késztették a lányt. Gyors ölelés után elindultak, talpuk alatt ropogott a hó és a megmaradt száraz fű keveréke.

 - Milyen volt a reggeled? - kérdezte Harry kedvesen.

 - Ki voltam ütve egész délelőtt. Örülök, hogy időben ideértem – válaszolta Charlotte.

 - Az jó. - bólintott Harry és elgondolkodva lépkedett pár másodpercig – Mi próbáltunk. Turnére fogunk menni.

Habár a lánynak ez nem kéne, hogy számítson, a hír mégis szívenszúrta. Nem akarta, hogy Harry távol legyen tőle. 'Önző csitri vagyok' gondolta, és igaza is volt. Harry csak a munkáját végzi amit szeret, ő meg nem akarja, hogy ezt tegye.

 - Mennyi időre? - nézett fel Lottie reménykedve, hogy nem hosszú időről van szó.

 - Hetek. Talán hónapok is.

 - Jesszus – szisszent fel Charlotte.

 - Sajnálom – nézett fel Harry, s jobb kezét egyre közelebb emelte a lányéhoz. A kesztyűbe bújtatott ujjak egymásra találtak, s már másodpercig összefonódva szorították egymást. Ám de rajongók özönlöttek a parkba, és képért meg aláírásért könyörögtek. Harry kénytelen volt elengedni a lány kezét, s kicsit arrébtolta, hogy a rajongók ne tapossák szét. Miután a nagyjukkal végzett, megfogta Lottie karját és kihúzta a tömegből.

 - Nem akarom, hogy bántsanak. Mindenre képesek, csak azért, hogy bebizonyítsák, hogy szeretnek engem, a bandát. - suttogta halkan a fiú. Lottie felnézett rá, arany szeme megcsillant. A fiú arcán egy enyhe mosoly kúszott fel, zöld szemei elolvadásra késztették az embert. Charlotte beleharapott az ajkaiba, figyelte Harryt.

 - Ne csináld ezt – kérlelte – nem bírom.

Halkan beszélgetve indultak el, fogalmuk sem volt hova. Csak úgy mentek, sétáltak, és beszélgettek. Ahogy Harry oldalra pillantott egy csoda tárult elé: Charlotte. A lány barna haját egyenesen, mégis kicsit összekócolva repítette az enyhe szél, arany szemei csillogtak, ahogy a havat a szél az arcába fújta szempillái megrebegtek. Izmos testét kabát fedte, fején rojtos sapka, lábain fekete bakancs. Ki tudja, hogy mi történt abban a pillanatban, vagy az egy nappal ez előttiben, esetleg a másnapi reggelen, de egy biztos. A fiú szíve olyan gyorsan dobogott, teste remegett, Lottie vonzotta őt. Eddig egy játéknak indult az egész, de szépen lassan a lány bűvkörébe esett. Lottie mosolyogva felnézett, mire Harry hasa görcsbe rándult. Charlotte tekintetéből sugárzott, hogy választ vár:

 - Bocsi, nem figyeltem – szólt Hazza és a tekintetét a cipőjére szegezte, mintha olyan érdekes lett volna. De nem volt. Abban a pillanatban – és ki tudja, talán az elkövetkezendő még sok ilyen pillanatban – csakis ő és Lottie voltak. Ketten a parkban, ketten sétálva, csak ők. Egy kis idő után megfordultak és visszaindultak. Olyan jól esett mindkettőjüknek beszélni a dolgaikról. A turné, az iskola, a barátok. Titokban pedig semmi másra sem vágytak, mint, hogy a másik magához rántsa és megölelje, hogy a kezét fogja. De ezek egy mélyen eltemetett helyen voltak a lelkükben, elzárva a világtól.

 - Jó volt veled – mosolygott Harry, ezzel Lottie szívét megdobogtatva. Tekintetük újra összekapcsolódott, és abban a pillanatban tényleg minden ki volt zárva. A hógolyózó gyerekek, az aggódó szülők, pár directioner, a szaladgáló kutyák, a szél hangos fújása. Minden. Harry közelebb lépett, kissé lehajolt, Charlotte pedig lábujjhegyre állt. A fagyos leheletük szinte összeért, mindkettőjük szeme tágra nyílva, egymást figyelték. A fiú még közelebb hajolt, de mielőtt bármi történhetett volna Lottie hátrébb húzódott.

 - Sajnálom – kért bocsánatot Harry, tekintete már nem volt olyan meleg. Elköszöntek, ám mikor Lottie indult haza, Harry megfogta a jobb karját, s visszahúzta magához. És abban a pillanatban, ott az egész játszótér előtt a fiú megcsókolta. Erősen mint aki soha nem akarja elengedni, gyengéden mintha egy porcelánbabát tartott volna a kezében, erőszakosan, mint aki nem telik be ennyivel, és illedelmesen, hisz jó pár ember előtt történt mindez. Végül elváltak egymástól, Lottie pedig felpillantott Harry pajkosan csillogó zöld szemeibe.

 - Nem tudok neked ellenállni – eresztett egy halvány mosolyt, majd egy puszit nyomva Lottie szájára eltűnt.

Sziasztok! Sajnálom, hogy ritkábban raktam fel mostanában részt, de visszakaptam a gépem szóval gőzerővel indul újra a sztori! Remélem tetszett ez a rész :) vigyázzatok magatokra, legyen szép napotok: M.

9. rész - Randi

3 nap múlva kiengedték Charlotte-ot a kórházból, aki mosolyogva lépett ki az ajtón. Beszippantotta a friss őszi levegőt és Harry mellet lépdelt csendben. Will meglátogatta párszor, de Hazza volt a legtöbbet vele, éjjel-nappal. Rengeteget megtudtak a másikról, persze Lottie nem mondta el a srácnak, hogy micsoda, de jól esett a fiúval beszélgetni. Harry rengetegszer nyaggatta azzal, hogy had kísérje haza, de a lány ellenállt, mondván, hogy elmegy vele randira és elég a jóból. Hazza kevesebb mint fél óra alatt foglalt le egy asztalt egy kis étteremben, intézte el a fuvarozást és a többi dolgot.

 - Fontos pali lehetsz, ha így pik-pak mindent megtehetsz – mondta Lottie, mire a fiú elmosolyodott.

 - Probléma az? - Lottie csak megvonta a vállát és csöndben maradt.

Ez történt 1 napja, azóta minden perccel közelebb lett a találkozó. A fiú aznap estére rakta, mondván, hogy ő nem bír ki egy napot sem Charlotte nélkül, és látni akarja még este. A lány persze nem dőlt be a srác bókjainak, tartotta magát, akármennyire nehéz is volt. A sarkon elbúcsúztak és míg Charlotte egyenesen ment tovább, a fiú lefordult és a testőrökhöz sietett. A lány gyorsan az intézetbe ért, s felszaladt Bella szobájába. Kopogott, majd benyitott. Bella éppen tanult, teljesen körül volt véve tankönyvekkel, füzetekkel, tételekkel. Azonnal felpattant, ahogy meglátta a barátnőjét és jó szorosan megölelte. Lottie mindent elmesélt neki, Harryt, a randit, míg Bella arca egyre szomorúbb lett.

 - Akkor...neked Harry tetszik? - kérdezte. Charlotte megnémult. Barátnője azonnal a lényegre tért, de Lottie sem tudta, hogy mit érez. Mikor megvonta a vállát Bella vidámabbnak látszott. - Nos randira mész. És nincs egy jó ruhád se. Viszont pénzed az igen. Vásárolni megyünk.

A kijelentés mosolygásra késztette Lottie-t. Voltak már vásárolni együtt, de nem így. Sok győzködés után Charlotte rávette Bella-t, hogy akkor neki is vegyenek valamit, így ketten indultak el nagy tervekkel. Mikor kiértek az utcára elindultak a főtérre, Londonban nem voltak jártasok, így aztán pár idegent kellett kérdezniük útbaigazításért. Mikor eltaláltak egy boltokkal teli környékre belevetették magukat a vásárlásba. Mindegyikük megálmodta a tökéletes ruhát, de nem kaptak olyat. Lottie épp egy piros ruhát nézegetett, ami nagyon tetszett neki: csipkés anyag volt, kissé szűk, mély dekoltázzsal. Mikor Bella megállt mellette, megmutatta neki a darabot. A lány csak megrázta a fejét, és Charlotte kezébe nyomott egy szürke szoknyás, felül fehér ruhát. Lottie azonnal berontott az egyik szabad próbafülkébe, és miután felvette a kiválasztottat, megnézte magát a tükörben. Az anyag derékben szűk volt, így kiemelve a lány karcsúságát, szürke, csipkés szoknya combközépig ért, ahogy Lottie megpördült a szoknya is repült vele. A fehér felsőrésznél középen egy gombsorozat húzódott, vékony, ujjatlan volt, enyhe dekoltázzsal. Épp annyit engedett látni, amennyit kellett. Amikor Charlotte kilépett a fülkeajtón, Bellát pillantotta meg. Barátnőjének elkerekedtek a szemei, száját eltátotta, és csodálkozva figyelte Lottie-t.

 - Jesszusom – elakadt, és csak nézett – Gyönyörű vagy! Engedd ki a hajad, és te leszel a világ legszebb lánya.

 - Édes vagy – mosolygott Charlotte, és megölelte barátnőjét.

Miután visszaöltözött, kimentek a kasszához fizetni. Akármennyire voltak mindik, volt pénzük, hisz nem voltak midni boltok, az ember világban kellett eligazodniuk. A pénztáros nő, vigyorogva ütötte be az árat, majd pár tippet adott Lottie-nak, hogy milyen ékszerekkel és hogyan viselje, milyen sminkkel, milyen hajjal, milyen cipővel. Miután a lány agya televolt divatinfókkal kiléptek a boltból, tovább nézelődtek. Lassan esteledni kezdett, ők pedig hazaindultak. Az odú nem volt annyira messze, ember szemnek egy nagy családi ház, azonban belülről egy egész kastély volt. Ahogy megérkeztek az ismerős utcába, sietősebben lépkedtek, míg végül beléptek az intézetbe. Senki sem lézengett a folyosókon, a tanításnak már vége, mindenki a szobájában ülhetett és tanulhatott. A lányok bementek Lottie szobájába, ahol készülődni kezdtek. Charlotte a randijára, Bella pedig a tanulásra. Lottie lezuhanyzott, hajat és fogat mosott, az ágyon ült, ahol vizes haját szárította. Bell őt nézte, végül megunta a szenvedést, és leült barátnője mögé, átvette a hajszárítót, majd behullámosította Charlotte haját. Már csak a ruha volt hátra, és végeztek is, hisz a midnik nem szoktak sminkelni, pedig lehet kéne. Mikor elkészültek Lottie tükörbe nézett és vigyorogva fordult körbe. Rengeteg köszöngetés után kilépett az ajtón és a megbeszélt helyre indult. Miután befordult a sarokra, Harryt pillantotta meg, aki épp a telefonját bütyködte. A fiú megérezhette, hogy nézik, ezért feltekintett, szemei elkerekedtek, szája tátva maradt. Odasietett Lottiehoz és adott neki két puszit, majd gyengéden megölelte.

 - Gyönyörű vagy – suttogta a lány a fülébe, aki megborzongott. Beültek az autóba és miután Harry pár információt adott a taxisnak, elindultak. Végig London gyönyörű, kivilágított utcáin haladtak, mikor megálltak egy Mcdonald's előtt. Charlotte felnevetett, és körülnézett.

 - Az elegáns étterem elnevezésen egy mekit értesz? - vigyorgott, Harry pedig kacagva bólintott, s behúzta a pultig. Miután rendelt, megkapták műanyag tálcán a vacsorájukat, helyet foglaltak és beszélgetni kezdtek. Mindenről ami eszükbe jutott, rengeteg témát végigdumáltak, nevettek, s közben néha titokban egymásra pillantottak. Mikor végeztek, csöndben felálltak, kivitték a kukához a tálcáikat és kiindultak. Mikor kiértek a kihalt utcára Harry megkönnyebbülten felsóhajtott.

 - Semmi paparazzi, mázlink volt – mondta és Lottiera tekintett. A lány barna haja hullámosan omlott a vállára, ruhája tökéletesen kiemelte minden szépségét, arany szemei szinte világítottak a sötétben. Egymást nézték percekig, mikor a fiú közelebb lépett, jobb kezét végigsimította Charlotte arcán, s zöld szemei várták a lány reakcióját, azonban Lottie csak lesütötte a szemét és pislogott párat. Harry a kezét Charlotte álla alá helyezte, s felemelte, így kényszerítve, hogy rá nézzen. Lottie arany szemei csillogtak, szempillái megrebegtek, ajka kissé szétnyitva volt.

 - Gyönyörű vagy – suttogta Harry, s lejjebb hajolt, hogy ajkait Lottiéra tapassza. Pár milliméter volt köztük, mikor a fiú utoljára nézett Lottie szemeibe, megpillantotta az arany egy különleges árnyalatát a lány tekintetében. Még közelebb hajolt, s a fiatalok ajkai egymásra találtak. Charlotte megérezte a majonézes aromát Hazza ajkain, sült hús ízzel együtt ami nem lepte meg, hisz sajtburgert ettek mindketten. Karjait Harry mellkasára helyezte, és fiú az övéit a lány dereka köré kulcsolta, s közelebb húzta magához. Lottie szíve úgy dobogott, hogy azt hitte menten kiugrik a helyéről, elfogta a gyönyörűség, a gyomrában édeskés bizsergés, legszívesebben felsóhajtott volna, de nem akarta megszakítani a pillanatot. Soha nem csókolták még meg így, ilyen érzéssel. Furcsán hangzik, de Charlotte szédült a boldogságtól, ha nem kapaszkodik Harrybe, a térdei nem bírták volna. Végül a pillanat véget ért, a két fiatal elvált. Harry zöld szemei csillogtak, ajkai pirosabbak voltak, fehér pólója összegyűrődött Lottie markolásától. Mindketten csendben figyelték a másikat, és emésztették a dolgokat.

 - Ho....holnap a játszón, délután? - dadogta a fiú, Lottie pedig elmosolyodott. Harry menő imidzse lassan omlott le, neki is új lehetett a helyzet. Miután megbeszélték a dolgaikat, hazaindultak.

Hahó! Mostantól megígérem, hogy sokkal több részt hozok és nagyon sajnálom a kimaradást. Mikor először visszaolvastam meg voltam elégedve a résszel, most viszont már nem. Nektek tetszik? Köszönöm aki még mellettem maradt és olvas :) M.

Eltűntem, bocsánat

Sziasztok!

Az utóbbi hosszú időben nem volt új rész. Nem így terveztem, egyszerűen elment a netem. Ahol tudok, ott wifizek, de sajnos nem a telefonomon vannak fent a blog részek. Nem tudom mi történt, a laptopom valamiért nem kompatibilis már a nettel. Ez van, nem tudok mit csinálni. Megpróbálok minél hamarabb kárpótolni titeket egy résszel, addig is kérlek tartsatok ki a blog mellett. Nem tervezem szüneteltetni, bezárni végképp nem az oldalt, annyi biztos, hogy még egy ideig nem hallotok rólam. Amint érkezik rész, mindenkinek szólok.
Legyetek jók: M.

1. díja a blognak \o/

Sziasztok :) El sem hiszem, de a blog kapott egy díjat! Köszönöm szépen Dominikának aki a Nika blogja írója. Ööö mivel eddig csak két díjat kaptam (az egyiket még az előző blogomra) ezért nem vagyok jártas az ilyen díjkapásokban vagy mikben :D nincs kedvem megcsinálni a feladatokat de azért válaszolok a kérdésekre, viszont nem küldöm tovább, stb. Sorry.

11 dolog rólam: -
11 kérdés másoknak: -
válasz 11 kérdésre:
1.Támogatod a melegházasságot? igen :)
2.Mit gondolsz a rasszizmusról? ööö, miután rákerestem google-on és megnéztem, hogy jól tudom e mi az, szerintem nem jó dolog.
3.Mi manapság a társadalom legnagyobb problémája? nem tudom
4.Milyen vallású vagy? az nem tartozik senkire
5.Szeretettel szegényen vagy szeretet nélkül gazdagon? szeretettel szegényen
6.Ki a legfontosabb személy az életedben? a két legjobb barátnőm :) Klari és Pálma 
7.Melyik a fontosabb: a család/barátok vagy a szerelem? egyértelműen család és a barátok
8.Melyik az a hely, ahová mindenképp el szeretnél jutni? Harry háza :D
9.Kedvenc filmkategória? idk
10.Ha te ítélhetnéd meg hogy kinek adod az idei Béke-Nobel díjat, kinek ítélnéd oda? Szente Alexandrának :DDDD (csak vicceltem)
11. Kedvenc idén megjelent dalod? Szerintem az elmúlt 5 napban nem nagyon írtak dalt

8. rész - Kórház

Legalább két hét telt el Harry és Charlotte találkozása óta, de Lottie képtelen volt kiverni a fejéből a fiút. Persze az idő múlásával már másképpen nézte a dolgokat, de ez sem segített neki a felejtésben. Közben Bellt és Mikeot is kiengedték a gyengélkedőről, így újra együtt volt a négyes csapat, s jártak-keltek az odúban. Az utcán annál kevésbé, mert bár Bella és Mike is tudták a találkozás történetét, nem szívesen találkoztak volna ők is velük. Will nem szólt semmit a dologhoz, nem is érdekli, hogy miket pletykálnak az odús diákok a háta mögött. Azon a reggelen is teljesen nyugodtan lépett be Charlotte szobájába.

- Elmegyünk vadászni – a lány feltekintett, szemei felcsillantak a Starbucks poharak látván – Hoztam neked egy kis ébresztőt.

- Kedves vagy, köszönöm. - elvette a kávéját, majd belekortyolt, s megborzongott ahogy megérezte az ital forró aromáját, s amint szétáradt a szájában, egyből jobban lett. Lerakta az asztalra a poharat, és kiválasztotta a ruháját, majd bement a fürdőbe. Mivel vadászatra készültek, egy strapabíró nadrágot és pólót kellett felvennie. A fekete edző nadrágjára és egy fehér pólóra esett a választása. Felé egy meleg pulcsit és egy bőrdzsekit húzott, lábára pedig a bakancsa került. Amint készen kilépett, Will-t a könyvespolcánál tekintette meg, majd elmosolyodott. - Indulhatunk.

A fiú csak bólintott és ketten kisétáltak a szobából, ki a folyosókra, majd ki az épületből. Lottienak muszáj volt megkérdeznie, hogy barátaik miért nem tartanak velük, de egy eléggé vicces választ kapott: "Az ő programjuk sokkal izgalmasabb. Bámulják egymást a könyvtárban". A lány tudta, hogy Willnek semmi baja sincs Bella és Mike románcával, de szórakoztatta, hogy milyen közönyösen foglalkozik vele a fiú. Az erdőbe mentek, nagyban elkerülve a parkot. Régi midni szokás, hogy az intézetekbe a saját kezük által vadászott állatot tálaltak fel az ünnepeken és mivel közeledett a halloween – amit ők nem nagyon tartottak, csak a hecc kedvéjért – újra vadászásra került sor. Halkan lépkedtek az avaron, ami ezernyi színben pompázott. A fáknak is jócskán kevesebb volt a levele, de gyönyörűbb lett a kinézetük. Az állatok ilyenkor szoktak élelemkeresési utakra indulni, és sokkal könnyebb volt elkapni őket. Charlotte utált ölni, de ilyenkor kellett, és nem tehetett semmit. Midni volt, a kiképzése része volt minden amit megtett, megtanult vagy megélt. Will előhúzott a dzsekije zsebéből egy kis csörgő zacskót, ami tele volt késekkel. A fiú nagyon ügyesen dobott, és tízből tízszer el is találta az áldozatokat. Végül Will egy íjat húzott elő nyilakkal, s Lottie-nak nyújtotta, aki vonakodva, de elvette. Beljebb sétáltak, majd egy helyen megálltak és csöndben maradtak: a lélegzetüket visszafogták, s füleltek. Pár másodperc múlva apró zörgést hallott meg Lottie, s egy óriási ugrással a fán termett, majd hangtalanul lesett áldozata után. Nem sok idő után megpillantotta, s felült egy ágra, lábait szorosan a köré fogta, majd felhúzta íját és bemért, végül lőtt. A nyíl célt tévesztett, és az állat futni kezdett, Will meg Lottie utána. A lány megpillantotta a fiút a fák alatt, s tovább üldözték az állatot. Mikor már majdnem elkapták, Charlotte leugrott a lombos csodákról és a földre érkezett.....volna, ha Will nem akkor haladott volna el alatta, így a fiúra esett. Az nagyot kiáltott, és elterült, a lány pedig rá.

- Charlotte, mit csinálsz? – nyögött, majd nagy nehezen felkönyökölt Lottie elhúzta a száját, s csak csendben figyelte ahogy a fiú szőke tincsei az arcába hullottak, kék szeme gyönyörű, pajkos csillogását, arca fiatalos, mégis határozott vonalait. Gyomra görcsbe rándult, s mikor felfogta, hogy hol is van, egyből észhez tért. Will őt bámulta, szája apró mosolyban állt, s Lottie készült rá, hogy felálljon, amit meg is tett, a fiút magával húzva. Persze a lány bénázásának köszönhetően, megcsúszott és a fiú karjaiban kötött ki. Will csak nevetve nézte Charlotte bemutatóját, de elkomolyodott amikor a következő bénázásnál az arcuk csak milliméterekre volt egymástól. Lottie látta a saját tükörképét a fiú égszínkék szemeiben, orruk szinte összeért. Annyiszor volt ilyen pillanat az elmúlt években, ez is csak egynek tűnt a sok közül. A két fiatal lélegzete felgyorsult, s csak egymást nézték, végül Will szakította el a tekintetét a lányéról, s a szájára pillantott. Lottie ahány könyvet olvasott, mindig ez jelezte, hogy csók jelenet jön, de ezt megélni teljesen más volt. Ajkait ámulatában enyhén szétnyitotta, a fiú pedig utoljára nézett Lottie szemeibe, mintha engedélyt várt volna. Végül közel rántotta magához a lányt, úgy hogy Charlotte beleszédült, s karjait a dereka köré fonta. Lotttie a sajátjait a fiú nyaka köré, hogy magához húzhassa, s érezte Will szívdobogását. Olyan gyorsan vert, mintha kiakart volna törni, de a sajátja sem lehetett különb. A lány éppen megszólalt volna, amikor Will ajkai az övét érték. Puhák voltak, gyengédek, de követelőzők. Charlotte magában elmosolyodott, hisz sejtette, hogy Will már csak ilyen. Beletúrt a fiú szőke tincseibe, amit már annyiszor megtett, de most teljesen más volt a tapintása: lágyabb, jobb. A madarak mintha életre keltek volna, olyan dalokba kezdtek, amiket a lány bár nem ismert, jól esett füleinek. Will közelebb húzta magához, s próbálta lélegzetét lecsillapítani, de nem sikerült neki. Azonban nincsenek véletlenek, és a tökéletes pillanat is egy tizedmásodperc alatt ért véget. Charlottenak ugrott valami, a lány pedig csak tehetetlenül rángatózott a puma alatt. Charlotte felsikított, Will pedig egy pillanat alatt dobta a puma hátába a kést. Az állat felvonyított, s egy utolsó harapás után elterült a földön. Lottieból sebesen folyt a vér, a ragadozó súlyosan megsebesítette, barátja azonnal felkapta és rohant ki az erdőből. Nem akarta, hogy a lánynak valami komolyabb baja essen, hisz ezt az intézetben egy pillanat alatt meggyógyították volna. Will száguldott a fák között, de kénytelen volt lassítani, mert kiértek, s az emberek előtt nem lepleződhetett le. Ilyenkor utálta, hogy nincs olyan képessége, mint Charlottenak, hisz a kezében a lánnyal kellett végigmennie az úton. A fák árnyékában ment, Lottie közben eszméletlenül feküdt karjaiban. Will lenézett rá: barna haja véresen tapadt a homlokához, miközben lógott lefelé, gyönyörű arany szemei csukva voltak, szempillái redőnyként szolgáltak, arca ijesztően fehér volt, miközben alvadt vér száradt rá. A srác megborzongott, s továbbsietett, hogy minél előbb az Odúba érjen. Megint letekintett Charlottera, mikor kiáltást hallott. Hátrafordult, s megpillantotta az idegesítő, barna göndör fiút futni felé, így megindult ő is. A göndörke beérte, s felkiáltott a véres Lottie látványára.

 - Azonnal kórházba kell vinnünk – Will összeszorította állkapcsát, a többesszám hallatára.

 - Elintézem – sziszegte, s tovább indult.

 - Nem látod, hogy vérzik? Kórházban a helye! - aggodalmaskodott a fiú, s megfogta Will vállát, majd megpróbálta átvenni a lányt. Will erősebben tartotta karjaiban a barátját, s meglökte a fiút. - Jó akkor hozd te, de gyere utánam. A kocsim itt áll a sarkon.

Will már elutasította volna, mikor meggondolta magát. Ha Charlotte felkel, akkor meglátja a fiút, és azt fogja gondolni, hogy ő miatta nem gyógyult meg minél hamarabb, mert nem volt az intézetben és soha többet nem találkoznak. Will azonnal igent mondott, s követte a fiút, reménykedve, hogy gondolatai valóra válnak.

Charlotte felnyitotta szemeit, s elétárult a fehér szoba látványa. Fehér falak, székek, egy kisasztal és egy tévé. A lány körülnézett, s megpróbált felkelni, mikor valaki megfogta a karját. Lottie azonnal odapillantott, és Harry-t vette észre. Elkerekedtek a szemei, s sűrűn pislogva nézte meg újból és újból, hogy nem álmodik e. Újra a szobát pásztázta, majd megint Harryn ragadt a tekintete. A fiú haja kócosan állt, zöld szeme élénken csillogott, azonban fekete karikák húzódtak alatta, száján apró mosoly jelent meg. Szürke pólót viselt, egy fekete nadrággal, izmos karjai megfeszültek, s nagy tenyerei most Charlotte kis kezét fogták. A lány elpirult, majd elbújt a nagy takaró alatt. Harry felnevetett, és leült az ágy szélére, Lottie mellé.

- 3 napig nem voltál magadnál. A szőke barátod azt mondta, hogy elbotlottál egy farönkben, mikor sétáltatok – Harry összeszorította állkapcsát, miközben kimondta a szavakat – és egy kőben beverted a fejed, emiatt véreztél úgy. Ez igaz?

- Igen – Lottie tökéletesen hazudott, de azért meglepődött Will béna sztoriján. - Mióta vagy itt?

- Amióta behoztalak – mosolyodott el félénken, s Lottie kezeire pillantott, amik a sajátjaival szorították egymást.

Lottie hihetetlen hálás volt, s gyomrában édeskék bizsergést érzett, mintha ezernyi pillangó játszott volna benne. Arca kipirult, karja libabőrös lett, teste remegett. Mi történt vele? Harry zöld tekintetét az ő arany szemeibe fúrta.

 - Jól áll a kórházi ruha – mondta, mire a lány felnevetett. Aranyosnak találta a fiút és kedvesnek, aki igazán törődik vele. Harry épp lehajolt Charlotte füléhez, hogy súgjon a lánynak valamit, mikor Will lépett be.

- Lottie – kiáltott fel, s odasietett az ágyhoz, majd megölelte és megpuszilta a lányt. Harry irigykedve nézte, hogy a szőke mind ezt megtehette, pedig nem is ért el annyit amennyit ő maga. Charlotte mosolyogva kezdett beszélgetni Willel, Harry pedig feleslegesnek érezte magát. Felállt, s kiment a szobából, mikor a lány utána szólt:

 - Harry – a fiú akármennyire is kevésszer hallotta, imádta a lány szájából hallani a nevét – Hoznál nekem egy kakaót?

A fiú felnevetett, s bólintott. Utoljára még Lottiera pillantott, kinek barna haja egy párnán terült szét, fehér takarójába telejesen be volt csavarodva, s arany tekintete – amit Harry furcsállt is – csillogott, ahogy Willhez beszélt. Ajkai rózsaszínben tündököltek, arca kipirult, mellkasa pedig fel, s le emelkedett. Harry abbahagyta a bámulást és kilépett az ajtón.

Halihó :) Nem jött komi, de 2 feliratkozóm is lett, aminek nagyon örülök! Remélem tetszett a rész, ez kivételesen hosszúra sikeredett! 31-én rakom ki a következő részt, újév ünneplésére. Aztán ha szeretnétek akkor elsején már jön is a következő :) Lenne egy kérdésem hozzátok MM olvasók! Csináljak a blognak facebook csoportot, ott kiírnám, hogy mikor várható új rész, és ott kérdezhetnétek is! Csináltam egy szavazást felül, igen vagy nem válasszal! Válaszoljatok kérlek, hogy tudjam nagyjából hány olvasója van a blognak, január ötödikéig szavazhattok! Legyetek jók, puszi: M.

7. rész - Játszótér

• - Ne már – kacagott Charlotte, s kihúzta kezét a fiú nagy tenyereiből. Barátja csak nevetett, szőke haja az arcába hullott, kék szemei boldogan csillogtak. - Ez nem ér! 
  - De igen édes – húzta magához közelebb a lányt, a derekánál fogva tartotta, arcuk milliméterekre voltak a másikétól. Lottie látta a saját tükörképét a fiú kék csodáiban, el is vörösödött, hisz ennyire még soha nem voltak közel egymáshoz.
  - Will – suttogta Lottie, s a szívverése felgyorsult.
  - Charlotte... 
  Charlotte hihetetlen gyorsasággal ébredt fel, s felült az ágyában. Csak azzal nem számolt, hogy Will feléhajolt, emiatt véletlen lefejelte. A fiú felkiáltott, Lottie felszisszent, majd egymásra néztek, s a lány megborzongott. Az álomkép még mindig tisztán ott lebegett emlékeiben, s el sem tudta képzelni, hogy miért ilyet álmodott, és miért pont Will-el. A kérdések ott kavarogtak az agyában, de nem tette fel őket, hisz valószínűleg a barátja csak kiröhögte volna, vagy otthagyja és ez most nem esett volna túl jól neki. A fiú bosszúsan nézett rá, majd felhorkant:

- Épp olvasok, s arra figyelek fel, hogy a bögréd darabokban végezte a padlón, ugyanis a kisasszony elaludt. Feltakarítottam, felmostam és utána behoztalak a szobádba, miközben az utat végig nyáladzottad, szóval megint a felmosórongyal mászkáltam. Majd bejöttem hozzád, te horkoltál, én pedig mellédfeküdtem, s vártam hogy felébredj. Erre mit kaptam? Lefejeltél.

Charlotte felnevetett, majd kibújt az ágyból és belebújt a papucsába. Kicsoszogott a fürdőbe, s a tükörbe pillantott. Karikás szemek, kócos barna haj, fáradt arany szemek, kiszáradt ajkak, Will biztos irtó rondának találta, bár Lottie megértette miért. Kis rendbeszedés után kijött és az órára pillantott, ami tíz órát mutatott. A lány Will-re nézett, aki csak megvonta a vállát, majd elvigyorodott. Charlotte simán leolvasta a fiú arcáról a gondolatait, és megrázta a fejét. Végül mégiscsak belement és kiküldte barátját a szobából. Átvette gyűrött pólóját és másikra, s felhúzta a farmerét, végül kifésülte haját, megmosta az arcát és felvette dzsekijét, cipőjét és sapkáját. Will már kint várta, s halkan elindultak. 17 év alatti midniknek 10 órára az odúban kellett lenniük, csak az annál idősebbek járkálhattak egész éjszaka. Lottie tudta, hogy a portás ilyenkor már alszik, ezért simán kiosontak az ajtón, ki a nagyvilágba. A hideg levegő megcsapta és kipirosította a lány arcát, de az nem törődött vele, csak követte Will-t. A játszótér felé vették az irányt, ahova mindig ketten mentek. Nem volt messze, egy 10 perces séta oda, így könnyedén eljutottak a helyszínre. A játszótéren két hinta, egy csúszda, egy homokozó és egy óriási füves rész foglalt helyet. A füves terület volt a park, ahol Charlotte már délután járt. Besétáltak a kapun, ami nyikorogva nyitódott ki, s odasiettek a hintához. Beleültek, majd hintázni kezdtek. Közben halkan beszélgettek, nem akartak zajt csapni. Lottie barna haja meglebbent a "repülés" miatt, sapkája le is esett róla. Will göndör szőke haja összekócolódott, kék szemei csillogása még sötétben is világítottak. A fiú hirtelen lassítani kezdett, majd megállt és intett Charlotte-nak, hogy kövesse. A két fiatal felállt, s figyelni kezdtek. Will megfogta Lottie kezét, aki először nem értette ezt, de meghallotta a kiabálást, a röhögést és a különb hangokat. Lassan indultak felderíteni a sötétséget, ketten, kézszorongatva, úgy, hogy bármi történhetett volna velük. A park felé vették az irányt, és ahogy közelebb értek alakokat vettek ki az éjszakában. Egy alacsony, kinek világos haja szinte vakított a feketeségben. Négy magas, egyértelműen kigyúrt alakok.

 - El kéne innen tünnünk. - súgta Lottie Will fülébe, de az nem törődött vele, sőt indult is tovább.

A lány utálta Will makacsságát, mindig bosszantotta, hogy soha nem hallgat senkire. Lassan jobban kivehetőek voltak a vonások, a szőkének kék szeme volt, nem olyan mint Will-é, de kék. Kicsi volt, de gyorsan mozgott, sokkal gyorsabban és kecsesebben, mint a többiek. A hangok is kivehetőbben voltak:

"- Niall! Ide dobd, ide! Idióta! Zayn! Hahó, én is játszok, te hülye!"

Bár ez a két fiatalnak nem mondott semmit, azért továbbindultak a fák árnyékában. Még egy fiút sikerült megfigyelniük: csíkos pulcsit viselt, barna vagy fekete haja volt, nem volt túlságosan magas, és gyors sem, de minden percben viccel nevettette a társaságot. Charlotte próbált ismerős alakot keresni, hátha valaki a parkból, mikor megcsúszott, de idejében megállt a lábain. Azonban ez is elég volt, ugyanis a szőke felkapta a fejét, szaglászott, majd kék tekintete azonnal Lottie-ra tapadt és felkiáltott:

- Állj! Látogatók érkeztek!

Ekkor a többiek is hátra fodultak, s Will a lány kezét szorongatva kilépett a rétre. Charlotte megpillantott egy göndör barna hajú fiút, kinek zöld szemei felcsillantak az éjben, s azonnal felismerték egymást.

- Harry...

Charlotte – Harry kijelentése inkább kérdésnek hangzott, s egyértelműen ki lehetett venni a hangjából hogy meglepett – Arany a szemed.

- Furcsa, nekem nem ez tűnt volna fel először – billentette balra a fejét Will.

- Ő ki? - biccentett Harry a fiú felé, mire Lottie felnézett, s tekintete találkozott a göndörrel.

- Egy barátom. Mit keresel itt? - azt már első találkozásra megállapította, hogy Harry egoista és nőcsábász, de hogy este fél tizenegykor itt találja a parkban, meglepte. A fiú csak megrázta a fejét, majd csendben maradt. Will erősebben fogta Lottie kezét, ami a lány egy kis megnyugvással töltötte el. Közben a szőkét kezdte figyelni, ki kék szemei világítottak a sötétben. Mellkasa lassan emelkedett fel-le, teljesen normálisan viselkedett, túlságosan is normálisan. Tekintetük összetalálkozott, mire Charlotte megremegett, s megvilágosodott. Barátjára nézett, kinek izmai megfeszültek, állkapcsát összeszorította, s gyönyörű égbolt kék szemeit összehúzta: támadásra készen volt. A lány tudta, hogy Willnek 2 percébe telne mind az öt fiút megölni, erejével és gyorsaságával, ezt csodálta is benne. A fiú végigfuttatta tekintetét a társaságukon, majd megállapodott Harry-n. A mély megvetés áradt belőle, majd mikor Lottie egy észrevehetetlen mozdulattal meghúzta a kezét, a fiú ránézett. Szemei melegebben csillogtak, arcába visszatért a szín, izmait meglazította, máris más volt. Charlotte elveszett Will kék csodáiban, s egy köhögő hang rántotta vissza a valóságba.

 - Nos Charlotte. Bemutatom neked Liam-ot, Louis-t, Zayn-t – mutatott végig a két barna és a feketés hajún, majd a szőkére biccentett – Ő pedig Niall.

- Sziasztok - a fiúk láthatóan zavarban voltak, kivéve Niall-t. Amennyiben Charlotte nem tévedett, állításai igazak lehettek. Visszaköszönt, majd elengedte Will kezét és lassan - mint egy gyermek aki első lépéseit teszi meg - elindult Harry felé. Mikor odaért, suttogva, hogy a dermesztő csöndben is csak ő hallja, kérdezett. A 'mit kerestek itt', 'komolyan mit csináltok itt' kérdésekre nem kapott választ, de végül csak sikerült megmosolyogtatnia Harry-t. Amikor ez megtörtént, a lányon egy áramcsapás szerű bizsergés futott végig. Nem ismerte a fiút, de meg akarta fejteni a gondolatait, az érzéseit. Úgy érezte, mint akit hozzákötnek valakihez. Persze az arany szemek Harry-nek azonnal feltűntek, a lány kontaktlencsével magyarázta ki magát. Kissé el is feledkezett arról, hogy társaságban vannak, ezért végül Will érintése zökkentette ki, megérezte a fiú édeskés, mégis férfias és sajátos illatát, ezért azonnal hátra fordult.

- Mennünk kéne – hangja rekedtes volt, amitől Charlotte gyomra enyhe görcsbe rándult, de végül megadta magát. Elköszöntek majd gyorsan leléptek. Will egész úton csöndbe volt, ami nagyon zavarta a lányt, végül rákérdezett.

- Mi zavart? - a fiú szőkés tincsei meglebbentek, kék szemei a lányéba fúródtak, s megállt. A hűvös szél fújta az arcukat, már fél tizenkettő körül járhatott.

- Zavart, hogy a fiúk egyáltalán nem voltak szimpatikusak nekem, zavart, hogy otthagytál miután megérkeztünk, s egyből a barnához siettél. Zavart, hogy hideg volt, zavart, hogy léteznek emberek, zavart, hogy levegőt szívok, zavart minden. Érted Charlotte? MINDEN! - hangja kiáltásba ért át, s a csendben visszhangzott. Végül megfordult, s otthagyta a döbbent lányt. Charlotte felmordult, s képességeit kihasználva eltűnt az őszi éjszakában.

 

Sziasztok :) Boldog karácsonyt, remélem sok jó ajándékot kaptatok, én meg megörvendeztetlek titeket egy résszel! Remélhetőleg nem fog csúszni a rész hozás, ugyanis nincs sok dolgom. Januárban azonban ritkán olvashatjátok az oldalt, mert felvételit írok. Szurkoljatok :) Remélem tetszik az új rész, komizzatok! Puszi: M.

6. rész - Chill out

Charlotte miután a sarokra ért, körülnézett és eltűnt. Enyhe szédülés lett úrrá rajta, majd érezte, ahogy újra talaj van a lábai alatt. Kissé sajgott a feje, de ez csak az utazással járt együtt. Füle mögé igazította haját, majd a szobájába sietett. Felsétált a márványlépcsőn, kezét végighúzta a korláton, s a nagy ablakok előtt ment el. Beáramlott az őszi hideg levegő, amitől a lány megborzongott, s megdörzsölte libabőrös karját. Még egy emeletet feljebb ment, mikor megérkezett a tanulók "szintjére". A szobák mind más kopogtatóval voltak felszerelve, ez tette különlegessé és mássá mindet, na meg a faragott minták. Ahogy Will szobája előtt sétált el, felpillantott a medvére, ami ott lógott az ajtón, borzalmasan illett a fiúra, hisz az az állat erős, kemény, de tud hihetetlen édes is lenni. Teljesen Will, gondolta a lány. Nem messze volt az ő lakosztálya is, így pár perc múlva odaért. Megállt a különös motívumokkal kifaragott faajtó előtt, s elővette arany kulcsát. Betette a zárba, elforgatta kétszer, majd belépett. A levegő édeskés gyümölcs illattal volt tele, na meg a régi bútorok szagával. A fal enyhe babarózsaszín színben pompázott, s Charlotte ahogy körülnézett elfogta a boldog érzés. Végre igazán otthon volt, ebben a szobában élt már négy éve. Kamasz korát itt töltötte és itt fogja tölteni, míg felnőtt midni nem lesz. Az ágy tölgyből készült, sötét barna keretében egy puha matrac foglalt helyet, azon pedig egy nagy kék párna és egy arany-sárgás takaró. Mindegyik régimódian tollal volt kibélelve, de ez meleget adott, s még kényelmesebb volt. Mellette egy éjjeliszekrény állt, azon rengeteg papírral, könyvvel és egy késsel. Nem messze tőle egy fotel terpeszkedett, virág mintákkal díszítve, kissé szakadtan, a szoba másik végében pedig egy régi tévé. Semmi vadi új, csak egy kis fekete, és kevés adót fogott, de ha Lottie nagyon unatkozott, mindig nézte az emberek hülye műsorait. Egy könyves polc is a szoba része volt, rajta rengeteg színű és vastagságú könyvvel. Charlotte igazán otthon érezte magát, így amint levette a cipőjét, befordult a fürdőszobába. Szűk, elég kicsi hely volt, épphogy valami elfért benne. Egy vécé, egy zuhanyzó és egy csap. Kék csempével volt kirakva a fal, a padló pedig szürkével. Lottie megmosta piszkos kezét, majd visszasétált a szobájába, s levetette magát az ágyra, haja szétterült, szemeit lehunyta, ruhája összegyűrődött. Mélyet szippantott a levegőbe, s lassan kifújta. Már majdnem elaludt, mikor kopogtak. Charlotte felmordult, majd nagy nehezen felállt, s kinyitotta az ajtót. Will állt ott, tekintetében düh csillogott, s idegesen lökte félre a lányt. Betrappolt a szobába, és lehajtotta fejét: göndörös szőke haja az arcába hullott, szempillái kis redőnyt húztak kék szeme fölé, állkapcsa megfeszült, keze maga mellett, ökölbe szorítva. Ahogy felpillantott Lottiera vonásai ellágyultak, már nem is látszott feszültnek, épp úgy nézett ki, mint egy átlagos 16 éves fiú. Persze ez nagyon kevésszer volt így, ez a pillanat is gyorsan elszállt.

 - Aggódtam érted. - morogta a fiú.

 - Ez kedves, de nem kell féltened – Charlotte már kezdte megelégelni a folyamatos őrvigyázatot.

 - Lány vagy.

 - Ez aztán az érdekes megállapítás. És?

Will elhallgatott, Lottie pedig nem akart kérdezősködni. Sokszor voltak ilyen kirohanásai barátjának, és ő nem is szokta szóvá tenni, de furcsák voltak. Végül a lány lépett egyet Will felé, majd biztatóan átölelte, a fiú pedig vissza. Beszívta a fiú fűszeres, kissé citromos illatát, amitől meleg borzongás futott rajta végig. Charlotte biztos volt benne, hogy megfázott, hisz a dzseki már nem volt elég a hideg idő ellen, ezért miután abbahagyták az ölelkezést lesiettek a konyhába. A konyhás nők kedvesen fogadták a két fiatalt, s azonnal adtak mindkettőjüknek egy mézes teát. A konyha egy kicsi tér volt, sok tűzhellyel és asztallal, ahol dolgoztak a szakácsok. Mindig midni által készített ételt ettek, nem nagyon bíztak az emberekben. Már érződött a lasagne illata, Lottie hasa pedig megkordult. A reggelit kihagyta a starbucks miatt, ezért már eléggé éhes volt. Will felajánlotta, hogy menjenek a társalgóba. Lassan felsétáltak a lépcsőn, így kilyukadtak a tanárok szintjén, de ezen volt a keresett terem is, ezért a teájukat szorongatva mentek el a szobák mellett, mikor végre megérkeztek. A társalgó volt az egyik legnagyobb terem, nagyon hangulatosan és otthonosan berendezve. Középen egy óriási asztal állt, körülötte hosszú fotelek, s kissé hátrébb egy kályha, amiben most is égett a tűz. A fapadló megcsikordult mikor a fiatalok beléptek. Charlotte leült egy fotelba, közvetlen a kályha előtt, s érezte ahogy a porcikái felmelegednek, így elengedte magát. Nem sokára barátja is csatlakozott hozzá, kezében egy könyvet tartott, majd kinyitotta, s csak a tűz ropogását lehetett hallani. Lottie felhúzta a lábát törökülésben, s fejét Will vállára hajtotta, mire a fiú is ugyanezt tette. A lány nagyokat kortyolt a forró italból, s a fáradság úrrá lett rajta. Lehunyta szemeit, s még egy kis ideig hallgatta az édes csöndet, mikor elaludt.

Hahó :) 2 komi, tudtam, hogy vannak olvasók valahol! Remélem ehhez a részhez is kapok pár megjegyzést, habár ez nem fordulatos rész. Inkább Will-Charlotte kapcsolatát akartam erősebben bemutatni. Legyetek jók, annyi, hogy sítáborban leszek, így egy ideig nem kaptok részt! M.