2. rész - Az Odú

Amikor a lány megérezte a lába alatt a talajt, kiegyenesedett. Körülnézett, bár tudta hol van. Az odú megnyugtató falai vették körül, minden egyes kis tökéletes részlet. A mennyezeten csillárok lógtak, ez adta a fényt a hosszú folyosónak. Oszlopok sorakoztak előtte, mindegyik gyönyörűen kifaragva: az összesben egy apró jel és egy midni esemény. Valószínűleg márványból készült, legalábbis Charlotte így hitte. Mikor elindult a balerina cipő halk koppanása visszhangzott a teremben akármennyire is volt halk a lány. Jóval melegebb volt, mint kint, ezért Lottie levette a dzsekijét, és a kezében tartotta. Tovább nézelődött az oly ismerős motívumok között. Mindegyik oszlopba vésett esemény történelmi volt. Az első midnik kialakulása, a kihalás széle, harcok, békekötések és minden fontos esemény ami Charlotte kívülről fújt, hála a történelmi leckéknek. Nem messze a lány mögött egy óriási üvegajtós szekrény volt, ami telis-tele volt kupákkal. A legtöbbet Will és Mike szerezte gondolta a lány, mert ők is, mint az átlagos ember iskolák, szoktak versenyeket tartani. Bár nem matematika, magyar vagy idegen nyelv, mint általában, hanem erő. Harcolni szoktak egymás ellen, 15 éves kortól bárki indulhatott az összecsapáson. Általában a Londoni odú szokta vinni az aranykupát, bár olyan tanítványokkal, mint Lottie két legjobb barátja, nem volt nehéz. A két fiú olyan erővel és sebességgel rendelkezett, hogy az még az ő világukban is kivételesnek számított. Valószínűleg nekik ez volt a különleges képességük, épp mint Charlotte-nak a világok közötti mászkálás. Minden midninek volt egy...hm hogy is kéne mondani. Képessége. A lány ismert olyat, aki a szemével képes volt felgyújtani dolgokat, és olyat aki egy csettintéssel érte el, hogy nappalból éjszaka legyen. Nem voltak külön fajok, egyszerűen különböztek. Mivel ezek a dolgok nagyon ritkák, és csak családban maradnak, vigyázni kellett rájuk. Az érmek Will és Mike ügyességének volt köszönhető, de az intézet vezetői büszkélkedtek rendesen. A mennyezeten egy gyönyörű festmény volt. Jelek cikáztak, különböző alakok és családi címerek is voltak rajta. Olyan midni is volt, aki egy festményt látván az emlékeibe feltörtek a múlt dolgai. Szóval konkrétan a múltba látott, azokat a dolgokat, körülményeket amit a festő is amikor a remekművet rajzolta, de ezek régi tárgyaknál is feltűntek. Ismerte már a családi címereket egytől egyig, hisz kénytelen volt megtanulni és megismerni mindent amit 12 évesen kapott könyvben volt. Az éjfél gyermekei talán legrégebbi könyve volt, de muszáj volt megismernie a múltját és a jövőjét, hogy élni kezdhessen. Akkor még 12 évesen nem sokat értett ebből a világból, Charlotte ahogy egyre idősebb lett, elkezdte felfogni. A lányt elfogta a bűntudat, hogy azok az az embereket, akik felnevelték most cserben hagyja, bántotta rendesen. Akármennyire is csak egy kis késésről volt szó, ez egyre többször következett be és nem volt annyi gyerek, hogy ne tudják, hogy hiányzik. Talán 3 osztály ha volt, de mindegyikben csak 5 midni gyerek. Lottie tudta, hogy bántja a tanárait, de nem tehetett róla. Kamasz volt, lázadott és ez természetes volt, viszont a kiképzésben nem maradhatott le, hisz ez nagyon fontos volt, hogy felnőtten meg tudja védeni magát. Hirtelen lépéseket hallott maga mögül, hisz az évek során olyan tökéletesre csiszolódott a hallása, hogy akár egy egeret is meghallott volna. A komótos, mégis sietős léptek ismerősek voltak Charlotte számára, ezért eldöntötte, hogy játszani fog. Gyorsított a léptein, s az 1750-es évi békekötéses oszlopnál befordult. Bár csak egy erős fal állt előtte, kissé megnyomta Archemidiusz fejét (egy midni történelmi személy, az 1750-es évekbeli midni-vámpír békekötésnél) és az feltárult. A lány besurrant, és akármennyire gyors is volt, tudta, hogy követik. Lesietett a lépcsőn, ami egy régi könyvtárba vezetett le az intézet alatt. A levegő állott volt, Lottie-n kívül nem nagyon járt ide senki, még nagyon ő sem. Mikor a lépcsőfokokon hallani lehetett a férficipő lépteit Charlotte elbújt az ajtó mögé, úgy hogy a követője ne lássa. Mikor megjelent az ismerős szőke, göndörödő haj és a mellé járuló test, a lány rávetette magát a fiú hátára. Az az utolsó pillanatban megfordult, ezért Lottie a mellkasának esett és az erőtől mindketten hátraestek.

 - Lott – nevetett fel fájdalmasan a fiú, gyönyörű kék szemei csillogtak. - Ez azért durva volt.

Charlotte kuncogott, majd mozdulatlan lett, mint egy szobor. A legjobb barátja feküdt alatta, a lélegzete a lány arcát csiklandozta. Lottie keze a fiú mellkasán, az pedig átkarolta a derekát. A lány szoknyája kissé felcsúszott, ezért legördült Will-ről, aki mosolyogva billentette a fejét oldalra.

 - Nem hittem volna, hogy ilyen erős vagy – állapította meg Will, mire Lottie elmosolyodott.

 - Én meg reméltem, hogy legalább elkapsz – majd lassan feltápászkodott – Nézd meg milyen az ingem. Ráadásul miattad késtem el.

Will megcsóválta a fejét, majd olyan sebességgel felállt, hogy a lány visszaesett. A fiú bocsánatkérően ránézett, és felhúzta. A szőke Will gyönyörű volt. Bár Charlotte nem érzett iránta semmi mást, mint barátság, azért büszke volt, hogy ilyen barátja van. A fiú gyönyörű kék szeme olyan szépen csillogott, mint a tiszta égbolt, szőke haja a tarkóját még takarta, de nem volt hosszabb. Szép, izmos felsőteste átlátszott a póló fehér anyagán keresztül, s ahogy erős karjaival a lányt tartotta, olyannak hatott mintha nem is lenne élő. Viszont az életkedv csak úgy sugárzott belőle. Charlotte megrázta a fejét, mikor a fiú észrevette, hogy őt bámulja, s villantott rá egy tipikus Will mosolyt.

 - Ajj, a kontyom – ért a hajához Lottie, ami már nem állt tökéletesen a helyén. A csattok elengedtek, s a gumi is szétszakadt, így pár másodpercen belül a barna hajzuhatag leomlott a vállára. - Kössz Will.

A fiú lehajtotta a fejét, majd hirtelen felnézett a lépcsőre. Charlotte először nem értette, hogy mit is néz, de ekkor meghallotta. Az egyenletes és magabiztos lépteket, megérezte a gránátalmás illatot, és nem sokára ott állt előttük az ember. A nő, aki bosszús tekintettel bámulta őket, és szája kegyetlenül egy vonallá préselődött. Lottie nagyot nyelt, majd Will-t ott hagyva felszáguldott a lépcsőn.

Sziasztok :) Íme a 2. rész. Elsőre nem is rossz a 40 megtekintés és 1 komi az előző részre. Azért több hozzászólásnak örülnék, mert tudom, hogy ez még csak bevezetés volt, nem vagyok benne biztos, hogy tetszik nektek a történet. A chat-be is írhattok, oda is - ahogy a részekhez is - bárki hozzá tud szólni. Remélem tetszik a kinézet, legyetek jók. 

M xxx