6. rész - Chill out

Charlotte miután a sarokra ért, körülnézett és eltűnt. Enyhe szédülés lett úrrá rajta, majd érezte, ahogy újra talaj van a lábai alatt. Kissé sajgott a feje, de ez csak az utazással járt együtt. Füle mögé igazította haját, majd a szobájába sietett. Felsétált a márványlépcsőn, kezét végighúzta a korláton, s a nagy ablakok előtt ment el. Beáramlott az őszi hideg levegő, amitől a lány megborzongott, s megdörzsölte libabőrös karját. Még egy emeletet feljebb ment, mikor megérkezett a tanulók "szintjére". A szobák mind más kopogtatóval voltak felszerelve, ez tette különlegessé és mássá mindet, na meg a faragott minták. Ahogy Will szobája előtt sétált el, felpillantott a medvére, ami ott lógott az ajtón, borzalmasan illett a fiúra, hisz az az állat erős, kemény, de tud hihetetlen édes is lenni. Teljesen Will, gondolta a lány. Nem messze volt az ő lakosztálya is, így pár perc múlva odaért. Megállt a különös motívumokkal kifaragott faajtó előtt, s elővette arany kulcsát. Betette a zárba, elforgatta kétszer, majd belépett. A levegő édeskés gyümölcs illattal volt tele, na meg a régi bútorok szagával. A fal enyhe babarózsaszín színben pompázott, s Charlotte ahogy körülnézett elfogta a boldog érzés. Végre igazán otthon volt, ebben a szobában élt már négy éve. Kamasz korát itt töltötte és itt fogja tölteni, míg felnőtt midni nem lesz. Az ágy tölgyből készült, sötét barna keretében egy puha matrac foglalt helyet, azon pedig egy nagy kék párna és egy arany-sárgás takaró. Mindegyik régimódian tollal volt kibélelve, de ez meleget adott, s még kényelmesebb volt. Mellette egy éjjeliszekrény állt, azon rengeteg papírral, könyvvel és egy késsel. Nem messze tőle egy fotel terpeszkedett, virág mintákkal díszítve, kissé szakadtan, a szoba másik végében pedig egy régi tévé. Semmi vadi új, csak egy kis fekete, és kevés adót fogott, de ha Lottie nagyon unatkozott, mindig nézte az emberek hülye műsorait. Egy könyves polc is a szoba része volt, rajta rengeteg színű és vastagságú könyvvel. Charlotte igazán otthon érezte magát, így amint levette a cipőjét, befordult a fürdőszobába. Szűk, elég kicsi hely volt, épphogy valami elfért benne. Egy vécé, egy zuhanyzó és egy csap. Kék csempével volt kirakva a fal, a padló pedig szürkével. Lottie megmosta piszkos kezét, majd visszasétált a szobájába, s levetette magát az ágyra, haja szétterült, szemeit lehunyta, ruhája összegyűrődött. Mélyet szippantott a levegőbe, s lassan kifújta. Már majdnem elaludt, mikor kopogtak. Charlotte felmordult, majd nagy nehezen felállt, s kinyitotta az ajtót. Will állt ott, tekintetében düh csillogott, s idegesen lökte félre a lányt. Betrappolt a szobába, és lehajtotta fejét: göndörös szőke haja az arcába hullott, szempillái kis redőnyt húztak kék szeme fölé, állkapcsa megfeszült, keze maga mellett, ökölbe szorítva. Ahogy felpillantott Lottiera vonásai ellágyultak, már nem is látszott feszültnek, épp úgy nézett ki, mint egy átlagos 16 éves fiú. Persze ez nagyon kevésszer volt így, ez a pillanat is gyorsan elszállt.

 - Aggódtam érted. - morogta a fiú.

 - Ez kedves, de nem kell féltened – Charlotte már kezdte megelégelni a folyamatos őrvigyázatot.

 - Lány vagy.

 - Ez aztán az érdekes megállapítás. És?

Will elhallgatott, Lottie pedig nem akart kérdezősködni. Sokszor voltak ilyen kirohanásai barátjának, és ő nem is szokta szóvá tenni, de furcsák voltak. Végül a lány lépett egyet Will felé, majd biztatóan átölelte, a fiú pedig vissza. Beszívta a fiú fűszeres, kissé citromos illatát, amitől meleg borzongás futott rajta végig. Charlotte biztos volt benne, hogy megfázott, hisz a dzseki már nem volt elég a hideg idő ellen, ezért miután abbahagyták az ölelkezést lesiettek a konyhába. A konyhás nők kedvesen fogadták a két fiatalt, s azonnal adtak mindkettőjüknek egy mézes teát. A konyha egy kicsi tér volt, sok tűzhellyel és asztallal, ahol dolgoztak a szakácsok. Mindig midni által készített ételt ettek, nem nagyon bíztak az emberekben. Már érződött a lasagne illata, Lottie hasa pedig megkordult. A reggelit kihagyta a starbucks miatt, ezért már eléggé éhes volt. Will felajánlotta, hogy menjenek a társalgóba. Lassan felsétáltak a lépcsőn, így kilyukadtak a tanárok szintjén, de ezen volt a keresett terem is, ezért a teájukat szorongatva mentek el a szobák mellett, mikor végre megérkeztek. A társalgó volt az egyik legnagyobb terem, nagyon hangulatosan és otthonosan berendezve. Középen egy óriási asztal állt, körülötte hosszú fotelek, s kissé hátrébb egy kályha, amiben most is égett a tűz. A fapadló megcsikordult mikor a fiatalok beléptek. Charlotte leült egy fotelba, közvetlen a kályha előtt, s érezte ahogy a porcikái felmelegednek, így elengedte magát. Nem sokára barátja is csatlakozott hozzá, kezében egy könyvet tartott, majd kinyitotta, s csak a tűz ropogását lehetett hallani. Lottie felhúzta a lábát törökülésben, s fejét Will vállára hajtotta, mire a fiú is ugyanezt tette. A lány nagyokat kortyolt a forró italból, s a fáradság úrrá lett rajta. Lehunyta szemeit, s még egy kis ideig hallgatta az édes csöndet, mikor elaludt.

Hahó :) 2 komi, tudtam, hogy vannak olvasók valahol! Remélem ehhez a részhez is kapok pár megjegyzést, habár ez nem fordulatos rész. Inkább Will-Charlotte kapcsolatát akartam erősebben bemutatni. Legyetek jók, annyi, hogy sítáborban leszek, így egy ideig nem kaptok részt! M.