7. rész - Játszótér

• - Ne már – kacagott Charlotte, s kihúzta kezét a fiú nagy tenyereiből. Barátja csak nevetett, szőke haja az arcába hullott, kék szemei boldogan csillogtak. - Ez nem ér! 
  - De igen édes – húzta magához közelebb a lányt, a derekánál fogva tartotta, arcuk milliméterekre voltak a másikétól. Lottie látta a saját tükörképét a fiú kék csodáiban, el is vörösödött, hisz ennyire még soha nem voltak közel egymáshoz.
  - Will – suttogta Lottie, s a szívverése felgyorsult.
  - Charlotte... 
  Charlotte hihetetlen gyorsasággal ébredt fel, s felült az ágyában. Csak azzal nem számolt, hogy Will feléhajolt, emiatt véletlen lefejelte. A fiú felkiáltott, Lottie felszisszent, majd egymásra néztek, s a lány megborzongott. Az álomkép még mindig tisztán ott lebegett emlékeiben, s el sem tudta képzelni, hogy miért ilyet álmodott, és miért pont Will-el. A kérdések ott kavarogtak az agyában, de nem tette fel őket, hisz valószínűleg a barátja csak kiröhögte volna, vagy otthagyja és ez most nem esett volna túl jól neki. A fiú bosszúsan nézett rá, majd felhorkant:

- Épp olvasok, s arra figyelek fel, hogy a bögréd darabokban végezte a padlón, ugyanis a kisasszony elaludt. Feltakarítottam, felmostam és utána behoztalak a szobádba, miközben az utat végig nyáladzottad, szóval megint a felmosórongyal mászkáltam. Majd bejöttem hozzád, te horkoltál, én pedig mellédfeküdtem, s vártam hogy felébredj. Erre mit kaptam? Lefejeltél.

Charlotte felnevetett, majd kibújt az ágyból és belebújt a papucsába. Kicsoszogott a fürdőbe, s a tükörbe pillantott. Karikás szemek, kócos barna haj, fáradt arany szemek, kiszáradt ajkak, Will biztos irtó rondának találta, bár Lottie megértette miért. Kis rendbeszedés után kijött és az órára pillantott, ami tíz órát mutatott. A lány Will-re nézett, aki csak megvonta a vállát, majd elvigyorodott. Charlotte simán leolvasta a fiú arcáról a gondolatait, és megrázta a fejét. Végül mégiscsak belement és kiküldte barátját a szobából. Átvette gyűrött pólóját és másikra, s felhúzta a farmerét, végül kifésülte haját, megmosta az arcát és felvette dzsekijét, cipőjét és sapkáját. Will már kint várta, s halkan elindultak. 17 év alatti midniknek 10 órára az odúban kellett lenniük, csak az annál idősebbek járkálhattak egész éjszaka. Lottie tudta, hogy a portás ilyenkor már alszik, ezért simán kiosontak az ajtón, ki a nagyvilágba. A hideg levegő megcsapta és kipirosította a lány arcát, de az nem törődött vele, csak követte Will-t. A játszótér felé vették az irányt, ahova mindig ketten mentek. Nem volt messze, egy 10 perces séta oda, így könnyedén eljutottak a helyszínre. A játszótéren két hinta, egy csúszda, egy homokozó és egy óriási füves rész foglalt helyet. A füves terület volt a park, ahol Charlotte már délután járt. Besétáltak a kapun, ami nyikorogva nyitódott ki, s odasiettek a hintához. Beleültek, majd hintázni kezdtek. Közben halkan beszélgettek, nem akartak zajt csapni. Lottie barna haja meglebbent a "repülés" miatt, sapkája le is esett róla. Will göndör szőke haja összekócolódott, kék szemei csillogása még sötétben is világítottak. A fiú hirtelen lassítani kezdett, majd megállt és intett Charlotte-nak, hogy kövesse. A két fiatal felállt, s figyelni kezdtek. Will megfogta Lottie kezét, aki először nem értette ezt, de meghallotta a kiabálást, a röhögést és a különb hangokat. Lassan indultak felderíteni a sötétséget, ketten, kézszorongatva, úgy, hogy bármi történhetett volna velük. A park felé vették az irányt, és ahogy közelebb értek alakokat vettek ki az éjszakában. Egy alacsony, kinek világos haja szinte vakított a feketeségben. Négy magas, egyértelműen kigyúrt alakok.

 - El kéne innen tünnünk. - súgta Lottie Will fülébe, de az nem törődött vele, sőt indult is tovább.

A lány utálta Will makacsságát, mindig bosszantotta, hogy soha nem hallgat senkire. Lassan jobban kivehetőek voltak a vonások, a szőkének kék szeme volt, nem olyan mint Will-é, de kék. Kicsi volt, de gyorsan mozgott, sokkal gyorsabban és kecsesebben, mint a többiek. A hangok is kivehetőbben voltak:

"- Niall! Ide dobd, ide! Idióta! Zayn! Hahó, én is játszok, te hülye!"

Bár ez a két fiatalnak nem mondott semmit, azért továbbindultak a fák árnyékában. Még egy fiút sikerült megfigyelniük: csíkos pulcsit viselt, barna vagy fekete haja volt, nem volt túlságosan magas, és gyors sem, de minden percben viccel nevettette a társaságot. Charlotte próbált ismerős alakot keresni, hátha valaki a parkból, mikor megcsúszott, de idejében megállt a lábain. Azonban ez is elég volt, ugyanis a szőke felkapta a fejét, szaglászott, majd kék tekintete azonnal Lottie-ra tapadt és felkiáltott:

- Állj! Látogatók érkeztek!

Ekkor a többiek is hátra fodultak, s Will a lány kezét szorongatva kilépett a rétre. Charlotte megpillantott egy göndör barna hajú fiút, kinek zöld szemei felcsillantak az éjben, s azonnal felismerték egymást.

- Harry...

Charlotte – Harry kijelentése inkább kérdésnek hangzott, s egyértelműen ki lehetett venni a hangjából hogy meglepett – Arany a szemed.

- Furcsa, nekem nem ez tűnt volna fel először – billentette balra a fejét Will.

- Ő ki? - biccentett Harry a fiú felé, mire Lottie felnézett, s tekintete találkozott a göndörrel.

- Egy barátom. Mit keresel itt? - azt már első találkozásra megállapította, hogy Harry egoista és nőcsábász, de hogy este fél tizenegykor itt találja a parkban, meglepte. A fiú csak megrázta a fejét, majd csendben maradt. Will erősebben fogta Lottie kezét, ami a lány egy kis megnyugvással töltötte el. Közben a szőkét kezdte figyelni, ki kék szemei világítottak a sötétben. Mellkasa lassan emelkedett fel-le, teljesen normálisan viselkedett, túlságosan is normálisan. Tekintetük összetalálkozott, mire Charlotte megremegett, s megvilágosodott. Barátjára nézett, kinek izmai megfeszültek, állkapcsát összeszorította, s gyönyörű égbolt kék szemeit összehúzta: támadásra készen volt. A lány tudta, hogy Willnek 2 percébe telne mind az öt fiút megölni, erejével és gyorsaságával, ezt csodálta is benne. A fiú végigfuttatta tekintetét a társaságukon, majd megállapodott Harry-n. A mély megvetés áradt belőle, majd mikor Lottie egy észrevehetetlen mozdulattal meghúzta a kezét, a fiú ránézett. Szemei melegebben csillogtak, arcába visszatért a szín, izmait meglazította, máris más volt. Charlotte elveszett Will kék csodáiban, s egy köhögő hang rántotta vissza a valóságba.

 - Nos Charlotte. Bemutatom neked Liam-ot, Louis-t, Zayn-t – mutatott végig a két barna és a feketés hajún, majd a szőkére biccentett – Ő pedig Niall.

- Sziasztok - a fiúk láthatóan zavarban voltak, kivéve Niall-t. Amennyiben Charlotte nem tévedett, állításai igazak lehettek. Visszaköszönt, majd elengedte Will kezét és lassan - mint egy gyermek aki első lépéseit teszi meg - elindult Harry felé. Mikor odaért, suttogva, hogy a dermesztő csöndben is csak ő hallja, kérdezett. A 'mit kerestek itt', 'komolyan mit csináltok itt' kérdésekre nem kapott választ, de végül csak sikerült megmosolyogtatnia Harry-t. Amikor ez megtörtént, a lányon egy áramcsapás szerű bizsergés futott végig. Nem ismerte a fiút, de meg akarta fejteni a gondolatait, az érzéseit. Úgy érezte, mint akit hozzákötnek valakihez. Persze az arany szemek Harry-nek azonnal feltűntek, a lány kontaktlencsével magyarázta ki magát. Kissé el is feledkezett arról, hogy társaságban vannak, ezért végül Will érintése zökkentette ki, megérezte a fiú édeskés, mégis férfias és sajátos illatát, ezért azonnal hátra fordult.

- Mennünk kéne – hangja rekedtes volt, amitől Charlotte gyomra enyhe görcsbe rándult, de végül megadta magát. Elköszöntek majd gyorsan leléptek. Will egész úton csöndbe volt, ami nagyon zavarta a lányt, végül rákérdezett.

- Mi zavart? - a fiú szőkés tincsei meglebbentek, kék szemei a lányéba fúródtak, s megállt. A hűvös szél fújta az arcukat, már fél tizenkettő körül járhatott.

- Zavart, hogy a fiúk egyáltalán nem voltak szimpatikusak nekem, zavart, hogy otthagytál miután megérkeztünk, s egyből a barnához siettél. Zavart, hogy hideg volt, zavart, hogy léteznek emberek, zavart, hogy levegőt szívok, zavart minden. Érted Charlotte? MINDEN! - hangja kiáltásba ért át, s a csendben visszhangzott. Végül megfordult, s otthagyta a döbbent lányt. Charlotte felmordult, s képességeit kihasználva eltűnt az őszi éjszakában.

 

Sziasztok :) Boldog karácsonyt, remélem sok jó ajándékot kaptatok, én meg megörvendeztetlek titeket egy résszel! Remélhetőleg nem fog csúszni a rész hozás, ugyanis nincs sok dolgom. Januárban azonban ritkán olvashatjátok az oldalt, mert felvételit írok. Szurkoljatok :) Remélem tetszik az új rész, komizzatok! Puszi: M.