8. rész - Kórház

Legalább két hét telt el Harry és Charlotte találkozása óta, de Lottie képtelen volt kiverni a fejéből a fiút. Persze az idő múlásával már másképpen nézte a dolgokat, de ez sem segített neki a felejtésben. Közben Bellt és Mikeot is kiengedték a gyengélkedőről, így újra együtt volt a négyes csapat, s jártak-keltek az odúban. Az utcán annál kevésbé, mert bár Bella és Mike is tudták a találkozás történetét, nem szívesen találkoztak volna ők is velük. Will nem szólt semmit a dologhoz, nem is érdekli, hogy miket pletykálnak az odús diákok a háta mögött. Azon a reggelen is teljesen nyugodtan lépett be Charlotte szobájába.

- Elmegyünk vadászni – a lány feltekintett, szemei felcsillantak a Starbucks poharak látván – Hoztam neked egy kis ébresztőt.

- Kedves vagy, köszönöm. - elvette a kávéját, majd belekortyolt, s megborzongott ahogy megérezte az ital forró aromáját, s amint szétáradt a szájában, egyből jobban lett. Lerakta az asztalra a poharat, és kiválasztotta a ruháját, majd bement a fürdőbe. Mivel vadászatra készültek, egy strapabíró nadrágot és pólót kellett felvennie. A fekete edző nadrágjára és egy fehér pólóra esett a választása. Felé egy meleg pulcsit és egy bőrdzsekit húzott, lábára pedig a bakancsa került. Amint készen kilépett, Will-t a könyvespolcánál tekintette meg, majd elmosolyodott. - Indulhatunk.

A fiú csak bólintott és ketten kisétáltak a szobából, ki a folyosókra, majd ki az épületből. Lottienak muszáj volt megkérdeznie, hogy barátaik miért nem tartanak velük, de egy eléggé vicces választ kapott: "Az ő programjuk sokkal izgalmasabb. Bámulják egymást a könyvtárban". A lány tudta, hogy Willnek semmi baja sincs Bella és Mike románcával, de szórakoztatta, hogy milyen közönyösen foglalkozik vele a fiú. Az erdőbe mentek, nagyban elkerülve a parkot. Régi midni szokás, hogy az intézetekbe a saját kezük által vadászott állatot tálaltak fel az ünnepeken és mivel közeledett a halloween – amit ők nem nagyon tartottak, csak a hecc kedvéjért – újra vadászásra került sor. Halkan lépkedtek az avaron, ami ezernyi színben pompázott. A fáknak is jócskán kevesebb volt a levele, de gyönyörűbb lett a kinézetük. Az állatok ilyenkor szoktak élelemkeresési utakra indulni, és sokkal könnyebb volt elkapni őket. Charlotte utált ölni, de ilyenkor kellett, és nem tehetett semmit. Midni volt, a kiképzése része volt minden amit megtett, megtanult vagy megélt. Will előhúzott a dzsekije zsebéből egy kis csörgő zacskót, ami tele volt késekkel. A fiú nagyon ügyesen dobott, és tízből tízszer el is találta az áldozatokat. Végül Will egy íjat húzott elő nyilakkal, s Lottie-nak nyújtotta, aki vonakodva, de elvette. Beljebb sétáltak, majd egy helyen megálltak és csöndben maradtak: a lélegzetüket visszafogták, s füleltek. Pár másodperc múlva apró zörgést hallott meg Lottie, s egy óriási ugrással a fán termett, majd hangtalanul lesett áldozata után. Nem sok idő után megpillantotta, s felült egy ágra, lábait szorosan a köré fogta, majd felhúzta íját és bemért, végül lőtt. A nyíl célt tévesztett, és az állat futni kezdett, Will meg Lottie utána. A lány megpillantotta a fiút a fák alatt, s tovább üldözték az állatot. Mikor már majdnem elkapták, Charlotte leugrott a lombos csodákról és a földre érkezett.....volna, ha Will nem akkor haladott volna el alatta, így a fiúra esett. Az nagyot kiáltott, és elterült, a lány pedig rá.

- Charlotte, mit csinálsz? – nyögött, majd nagy nehezen felkönyökölt Lottie elhúzta a száját, s csak csendben figyelte ahogy a fiú szőke tincsei az arcába hullottak, kék szeme gyönyörű, pajkos csillogását, arca fiatalos, mégis határozott vonalait. Gyomra görcsbe rándult, s mikor felfogta, hogy hol is van, egyből észhez tért. Will őt bámulta, szája apró mosolyban állt, s Lottie készült rá, hogy felálljon, amit meg is tett, a fiút magával húzva. Persze a lány bénázásának köszönhetően, megcsúszott és a fiú karjaiban kötött ki. Will csak nevetve nézte Charlotte bemutatóját, de elkomolyodott amikor a következő bénázásnál az arcuk csak milliméterekre volt egymástól. Lottie látta a saját tükörképét a fiú égszínkék szemeiben, orruk szinte összeért. Annyiszor volt ilyen pillanat az elmúlt években, ez is csak egynek tűnt a sok közül. A két fiatal lélegzete felgyorsult, s csak egymást nézték, végül Will szakította el a tekintetét a lányéról, s a szájára pillantott. Lottie ahány könyvet olvasott, mindig ez jelezte, hogy csók jelenet jön, de ezt megélni teljesen más volt. Ajkait ámulatában enyhén szétnyitotta, a fiú pedig utoljára nézett Lottie szemeibe, mintha engedélyt várt volna. Végül közel rántotta magához a lányt, úgy hogy Charlotte beleszédült, s karjait a dereka köré fonta. Lotttie a sajátjait a fiú nyaka köré, hogy magához húzhassa, s érezte Will szívdobogását. Olyan gyorsan vert, mintha kiakart volna törni, de a sajátja sem lehetett különb. A lány éppen megszólalt volna, amikor Will ajkai az övét érték. Puhák voltak, gyengédek, de követelőzők. Charlotte magában elmosolyodott, hisz sejtette, hogy Will már csak ilyen. Beletúrt a fiú szőke tincseibe, amit már annyiszor megtett, de most teljesen más volt a tapintása: lágyabb, jobb. A madarak mintha életre keltek volna, olyan dalokba kezdtek, amiket a lány bár nem ismert, jól esett füleinek. Will közelebb húzta magához, s próbálta lélegzetét lecsillapítani, de nem sikerült neki. Azonban nincsenek véletlenek, és a tökéletes pillanat is egy tizedmásodperc alatt ért véget. Charlottenak ugrott valami, a lány pedig csak tehetetlenül rángatózott a puma alatt. Charlotte felsikított, Will pedig egy pillanat alatt dobta a puma hátába a kést. Az állat felvonyított, s egy utolsó harapás után elterült a földön. Lottieból sebesen folyt a vér, a ragadozó súlyosan megsebesítette, barátja azonnal felkapta és rohant ki az erdőből. Nem akarta, hogy a lánynak valami komolyabb baja essen, hisz ezt az intézetben egy pillanat alatt meggyógyították volna. Will száguldott a fák között, de kénytelen volt lassítani, mert kiértek, s az emberek előtt nem lepleződhetett le. Ilyenkor utálta, hogy nincs olyan képessége, mint Charlottenak, hisz a kezében a lánnyal kellett végigmennie az úton. A fák árnyékában ment, Lottie közben eszméletlenül feküdt karjaiban. Will lenézett rá: barna haja véresen tapadt a homlokához, miközben lógott lefelé, gyönyörű arany szemei csukva voltak, szempillái redőnyként szolgáltak, arca ijesztően fehér volt, miközben alvadt vér száradt rá. A srác megborzongott, s továbbsietett, hogy minél előbb az Odúba érjen. Megint letekintett Charlottera, mikor kiáltást hallott. Hátrafordult, s megpillantotta az idegesítő, barna göndör fiút futni felé, így megindult ő is. A göndörke beérte, s felkiáltott a véres Lottie látványára.

 - Azonnal kórházba kell vinnünk – Will összeszorította állkapcsát, a többesszám hallatára.

 - Elintézem – sziszegte, s tovább indult.

 - Nem látod, hogy vérzik? Kórházban a helye! - aggodalmaskodott a fiú, s megfogta Will vállát, majd megpróbálta átvenni a lányt. Will erősebben tartotta karjaiban a barátját, s meglökte a fiút. - Jó akkor hozd te, de gyere utánam. A kocsim itt áll a sarkon.

Will már elutasította volna, mikor meggondolta magát. Ha Charlotte felkel, akkor meglátja a fiút, és azt fogja gondolni, hogy ő miatta nem gyógyult meg minél hamarabb, mert nem volt az intézetben és soha többet nem találkoznak. Will azonnal igent mondott, s követte a fiút, reménykedve, hogy gondolatai valóra válnak.

Charlotte felnyitotta szemeit, s elétárult a fehér szoba látványa. Fehér falak, székek, egy kisasztal és egy tévé. A lány körülnézett, s megpróbált felkelni, mikor valaki megfogta a karját. Lottie azonnal odapillantott, és Harry-t vette észre. Elkerekedtek a szemei, s sűrűn pislogva nézte meg újból és újból, hogy nem álmodik e. Újra a szobát pásztázta, majd megint Harryn ragadt a tekintete. A fiú haja kócosan állt, zöld szeme élénken csillogott, azonban fekete karikák húzódtak alatta, száján apró mosoly jelent meg. Szürke pólót viselt, egy fekete nadrággal, izmos karjai megfeszültek, s nagy tenyerei most Charlotte kis kezét fogták. A lány elpirult, majd elbújt a nagy takaró alatt. Harry felnevetett, és leült az ágy szélére, Lottie mellé.

- 3 napig nem voltál magadnál. A szőke barátod azt mondta, hogy elbotlottál egy farönkben, mikor sétáltatok – Harry összeszorította állkapcsát, miközben kimondta a szavakat – és egy kőben beverted a fejed, emiatt véreztél úgy. Ez igaz?

- Igen – Lottie tökéletesen hazudott, de azért meglepődött Will béna sztoriján. - Mióta vagy itt?

- Amióta behoztalak – mosolyodott el félénken, s Lottie kezeire pillantott, amik a sajátjaival szorították egymást.

Lottie hihetetlen hálás volt, s gyomrában édeskék bizsergést érzett, mintha ezernyi pillangó játszott volna benne. Arca kipirult, karja libabőrös lett, teste remegett. Mi történt vele? Harry zöld tekintetét az ő arany szemeibe fúrta.

 - Jól áll a kórházi ruha – mondta, mire a lány felnevetett. Aranyosnak találta a fiút és kedvesnek, aki igazán törődik vele. Harry épp lehajolt Charlotte füléhez, hogy súgjon a lánynak valamit, mikor Will lépett be.

- Lottie – kiáltott fel, s odasietett az ágyhoz, majd megölelte és megpuszilta a lányt. Harry irigykedve nézte, hogy a szőke mind ezt megtehette, pedig nem is ért el annyit amennyit ő maga. Charlotte mosolyogva kezdett beszélgetni Willel, Harry pedig feleslegesnek érezte magát. Felállt, s kiment a szobából, mikor a lány utána szólt:

 - Harry – a fiú akármennyire is kevésszer hallotta, imádta a lány szájából hallani a nevét – Hoznál nekem egy kakaót?

A fiú felnevetett, s bólintott. Utoljára még Lottiera pillantott, kinek barna haja egy párnán terült szét, fehér takarójába telejesen be volt csavarodva, s arany tekintete – amit Harry furcsállt is – csillogott, ahogy Willhez beszélt. Ajkai rózsaszínben tündököltek, arca kipirult, mellkasa pedig fel, s le emelkedett. Harry abbahagyta a bámulást és kilépett az ajtón.

Halihó :) Nem jött komi, de 2 feliratkozóm is lett, aminek nagyon örülök! Remélem tetszett a rész, ez kivételesen hosszúra sikeredett! 31-én rakom ki a következő részt, újév ünneplésére. Aztán ha szeretnétek akkor elsején már jön is a következő :) Lenne egy kérdésem hozzátok MM olvasók! Csináljak a blognak facebook csoportot, ott kiírnám, hogy mikor várható új rész, és ott kérdezhetnétek is! Csináltam egy szavazást felül, igen vagy nem válasszal! Válaszoljatok kérlek, hogy tudjam nagyjából hány olvasója van a blognak, január ötödikéig szavazhattok! Legyetek jók, puszi: M.